Legyünk őszinték egy pillanatra: a modern portréobjektívek fantasztikus mérnöki alkotások. Ha elmész, és veszel egy vadonatúj 85mm f/1.4 objektívet a tükör nélküli rendszeredhez, az sarkától sarkáig éles lesz. Az autofókusz azonnal rátalál a szemre teljes sötétségben is. A kontraszt rendkívül ütős lesz. De mostanában egy kicsit untam ezt a klinikai tökéletességet.

Időnként, amikor egy objektív matematikailag tökéletes, a végeredmény egy kicsit élettelen és steril portré lesz. Kiemeli az összes pórust, karaktertelen, és hiányzik az a természetes, festői minőség, amit mindannyian szeretünk a vintage filmes fotózásban. Pont ezért kezdtem el kísérletezni azzal, hogy vintage középformátumú objektíveket adaptálok a modern tükör nélküli kamerámhoz. Őszintén? Teljesen megváltoztatta a portrékészítéshez való hozzáállásomat. Ez kétségtelenül a kedvenc módszerem, hogy egyedi, filmes hatású képeket kapjak közvetlenül a kamerából, és sokkal könnyebben megvalósítható, mint gondolnád.

Mi teszi olyan különlegessé a középformátumú objektíveket?

Lépjünk vissza egy kicsit. Mi az a középformátumú objektív, és miért akarnád ezt a hatalmas, nehéz vintage üveget egy karcsú, modern tükör nélküli vázra tenni? A filmes korszak fénykorában a középformátumú kamerák hatalmas negatívokra fotóztak – olyan formátumokra, mint a 6x4,5, 6x6 és 6x7. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas filmet megvilágítsák, az objektíveknek hatalmas képátmérőt kellett vetíteniük.

Amikor ezeket a vintage objektíveket adaptálod egy full-frame vagy APS-C tükör nélküli kamerára, az érzékelőd csak az eredeti, hatalmas képátmérő extrém közepét rögzíti. Gyakorlatilag csak az üveg abszolút legjobb, csúcsteljesítményű édes pontját használod. Azokat a sarkokat, ahol a vintage objektívek általában kicsit lágyabbak vagy erős vignettálást mutatnak? Az érzékelőd ezeket nem is látja. A fizika törvényei természetesen levágják őket. Megkapod a vintage karaktert a középső rajzolásból, gyakorlatilag az élhibák nélkül.

A varázslatos rajzolás: alacsonyabb kontraszt és gyönyörű bokeh

De nem csak a középső élességről van szó. Az igazi ok, amiért ezeket az objektíveket keresni kell, az egyedi rajzolásuk. A 70-es és 80-as évek középformátumú objektívjeit teljesen más prioritásokkal tervezték, mint a modern digitális korszak objektívjeit. A legfontosabb, hogy általában sokkal alacsonyabb mikro-kontrasztjuk van.

Egyszerűen fogalmazva, az alacsonyabb mikro-kontraszt azt jelenti, hogy a fény és árnyék közötti átmenetek rendkívül simák és fokozatosak. Portrék esetén ez igazi áldás. Ez a lágyabb kontraszt természetesen előnyös a bőrtónusoknak, finoman kisimítja a hibákat és az egyenetlen megvilágítást anélkül, hogy valami hamis, viaszos vagy digitálisan retusált hatást keltene. Ez beépített bőrsimítás az üvegen keresztül.

A fókuszon kívüli területek – a bokeh – szintén gyönyörűen rajzolódnak. Mivel ezeket az objektíveket nagyobb formátumokra tervezték, nagyon organikus módon kezelik a háttér elkülönítését. Ritkán kapsz olyan ideges, zsúfolt bokeht, ami olcsóbb modern fixekre jellemző. Ehelyett a hátterek lágy, akvarellszerű tónusmosásokként olvadnak el. Ez valósághű, háromdimenziós kiemelést ad a témának, mintha finoman elválnának a háttértől, mélységet teremtve anélkül, hogy őrült rekeszeket, mint az f/1.2, kellene használni.

Kedvenc rendszereim az adaptáláshoz

Van néhány legendás kamerarendszer, amely hihetetlen üveget gyártott, és ma is viszonylag könnyen beszerezhető és adaptálható. Íme a kedvenceim portré munkához:

• Mamiya Sekor C: Eredetileg olyan kamerákhoz készült, mint a Mamiya M645, ezek nagyon keresettek. A Mamiya Sekor C 80mm f/1.9 hihetetlenül álomszerű, jellegzetes megjelenést ad. Ha ez túl drága, az 80mm f/2.8 egy megfizethető, éles alternatíva, amely sokkal könnyebb, és még mindig rengeteg karaktert nyújt.
• Pentax 67: A legendás Pentax 105mm f/2.4 adaptálása full-frame tükör nélküli kamerára olyan, mintha egy fegyvert fogna az ember a mérete miatt, de a portrék, amiket vele kapsz, varázslatos, középformátumú lélegzetet árasztanak. A téma elkülönítése páratlan.
• Carl Zeiss Jena: Az régi Pentacon Six bajonett számára készült, ezek hozzák a klasszikus európai Zeiss popot. Gyakran gyönyörű, enyhén örvénylő bokeht kínálnak, ami hihetetlenül dinamikussá teszi a kültéri portrékat. Nézd meg a Biometar 80mm f/2.8-at, mint jó kiindulópontot.

Hogyan működik az adaptálás valójában

Szóval, hogyan csatlakoztatod ezeket a gyönyörű vintage monstrumokat a csúcstechnológiás kamerádhoz? Meglepően egyszerű és teljesen biztonságos. Mivel a középformátumú kameráknak hatalmas tükörtartó dobozuk volt, az objektíveiknek nagyon hosszú bajonett-távolságuk van (az objektív hátuljától a filmsíkig mért fizikai távolság). Mivel a tükör nélküli kamerák megszabadultak a tükrüktől, gyakorlatilag nincs bajonett-távolságuk.

Ez azt jelenti, hogy az adapternek csak egy üres, tökéletesen kimért távtartóként kell működnie. Nem kell extra optikai üvegelemet tartalmaznia az adapternek az végtelen fókusz eléréséhez, ami azt jelenti, hogy az adapter nem rontja a képminőséget. Csak veszel egy egyszerű fém csövet, amelynek egyik oldalán középformátumú bajonett, a másikon pedig Sony E, Fuji X, Nikon Z vagy Canon RF bajonett van.

Természetesen teljesen manuálisan fogsz fotózni. Nincs autofókusz, és fizikailag kell elforgatnod a rekeszgyűrűt az objektív tubusán, hogy változtasd a rekeszértéket. De a modern tükör nélküli kamerák gyakorlatilag a vintage üvegek adaptálására készültek. Csak kapcsold be a fókuszkiemelést, nagyíts rá az elektronikus keresővel, hogy ellenőrizd a téma szempilláit, és szinte minden alkalommal tökéletesen be fogod állítani a kritikus élességet.

Lassítás a jobb portrékért

Őszintén szólva, a manuális folyamat hozzájárul ahhoz, hogy a portrék ilyen hihetetlenül jól sikerüljenek. Nem lehet csak folyamatos sorozatfelvételre állítani a kamerát, és hagyni, hogy az szem-autofókusz végezze a munkát. Kénytelen vagy lassítani.

Tudatosan kell pozícionálnod a témát, lélegezned, elforgatnod a nehéz fém fókuszgyűrűt, várnod, amíg a fókuszkiemelés a szemre ugrik, és megnyomni a zárat. Az emberi alanyok azonnal érzik ezt a tempóváltozást. Természetesen ellazulnak. A fotózás nem egy gyors paparazzi roham lesz, hanem egy csendes, együttműködő élmény. A végső kép ugyanannyira profitál ebből a lelassult, intim légkörből, mint a hihetetlen vintage üvegből.

Néhány sajátosság, amire érdemes figyelni

Van néhány sajátosság, amire érdemes odafigyelni, mielőtt belevágsz az adaptált középformátumú üveg világába. Az első és legfontosabb a méret és a súly. Egy Mamiya vagy Pentax 67 objektív egy hosszú fém adapterrel nagyon előre nehéz összeállítást eredményez. Mindenképpen támogatnod kell az objektív tubust a bal kezeddel, nem elég csak a kamera markolatát fogni.

Másodszor, a vintage optikai bevonatok nem olyan ellenállóak a becsillanással szemben, mint a modern többrétegű nano-bevonatok. Ha közvetlenül a déli napba fotózol, számíts jelentős kontrasztcsökkenésre és esetleg vad szellemképre. Én személy szerint imádom a becsillanás használatát az éteri, hangulatos portrékhoz, de ha tiszta képeket szeretnél, mindenképpen érdemes beruházni egy jó mély napellenzőbe.

Készen állsz, hogy összeállítsd a felszerelésed?

Ezeknek a gyönyörűen túlmérnökölt vintage fém- és üvegtömböknek az adaptálása egy csúcstechnológiás tükör nélküli vázra olyan, mintha egy zseniális titkos fegyver lenne a fényképezőgéptáskádban. Megkapod a modern digitális szenzor felbontását, dinamikatartományát és megbízhatóságát, párosítva a filmes korszak lelkével, karakterével és rendkívül előnyös rajzolásával. Ha unod a modern klinikai tökéletességet, ez a megoldás.

Ha készen állsz kipróbálni, erősen ajánlom, hogy böngéssz néhány szép vintage üveg után, amivel kísérletezhetsz. Nem kell rögtön középformátummal kezdened, ha csak a kamera manuális fókusz funkcióit szeretnéd tesztelni. Széles választékban találsz gyönyörű manuális fókuszú objektíveket itt, az Old Cams by Jens-nél. Vagy ha rögtön a prémium portré megjelenésre vágysz, amit említettem, nézd meg a boltot, és keress egy autentikus vintage Mamiya objektívet. Szerezz be egy egyszerű adaptert online, rögzítsd azt a nehéz üveget a tükör nélküli vázadra, lassíts tudatosan a folyamaton, és készíts néhány életed legkülönlegesebb, legszebb portréját!