Minden vintage fényképezőgép rajongó előbb-utóbb ugyanabba a zavaros helyzetbe kerül. Egy turkálóban böngészel, egy online hirdetést nézel át, vagy egy rokon padlásán kutatsz, és meglátsz egy gyönyörű vintage Canon objektívet. Masszívnak tűnik, a lencse tisztának látszik, és azt gondolod magadban: „Tökéletes, ezt csak rápattintom a modern Canon DSLR-emre.”

Hazaviszed, összeilleszted a piros pontokat, megpróbálod rácsavarni, és... semmi. Nem illik rá. Egyáltalán nem.

Üdvözlünk 1987 örökségében. Ha belevágsz a filmes fotózás világába, vagy vintage üveget szeretnél adaptálni, a Canon FD és Canon EF objektívfoglalatok közötti különbség megértése elengedhetetlen átmenet. Ez nem csupán két különböző fémgyűrű története – ez talán a fotózás történetének legdrámaibb és legvitatottabb váltása. Nézzük meg, mi történt, miért voltak annyira felháborodva az emberek, és melyik rendszer a legjobb választás számodra ma.

Az aranykor: a Canon FD foglalat

1971-ben mutatták be a legendás Canon F-1 profi géppel együtt, az FD foglalat volt a Canon manuális fókuszú dicsőségének alapja. Ha elképzelsz egy klasszikus 1970-es vagy 1980-as évekbeli filmes gépet – valami nehéz, fémes és hihetetlenül kézbeillő – akkor valószínűleg egy FD foglalatos gépre gondolsz, mint az ikonikus Canon AE-1, az A-1 vagy az FTb.

Az FD objektívek teljesen mechanikus mesterművek. Ha megnézed egy FD objektív hátulját, kis fém karok és tüskék halmazát látod. Ezek a mechanikus kapcsolatok fizikailag összekötik az objektívet a gépvázval, hogy jelezzék a gépnek, milyen rekeszértéket választottál, és hogy a zárgomb lenyomásakor azonnal becsukják a rekeszlamellákat.

Valójában két változatát találod meg az FD foglalatnak:

• Az eredeti Breech-Lock FD: Ezek a régebbi objektívek, amiket könnyen felismerhetsz a foglalat közelében lévő ezüst zárógyűrűről. Nem az egész objektívet csavarod rá a gépre, hanem az objektívet laposan a foglalathoz nyomod, és csak az ezüst gyűrűt csavarod el, hogy szorosan rögzítsd. Sok purista szereti ezt, mert az objektív és a gépváz foglalata között nincs súrlódás, így gyakorlatilag soha nem kopik el.
• Az „Új FD” (FDn): 1979-ben a Canon frissítette a dizájnt, így az egész objektívet csavarod rá, és egy kattintással rögzül, mint egy modern bajonett foglalat. Az ezüst gyűrűt egy kis négyzet alakú kioldógomb váltotta fel az objektív testén. Mechanikailag kompatibilisek a breech-lock objektívekkel – csak modernebb érzés a csatlakoztatásuk.

Az FD objektíveknek ma hatalmas rajongótábora van. Kínálják azt a selymesen sima manuális fókuszálást, amit a modern autofókuszos objektívek nem tudnak utánozni. Ráadásul egy jellegzetes, kissé lágyabb, karakteres képi megjelenést adnak, amit a digitális alkotók nagyon szeretnek.

1987: A nagy árulás és az EF foglalat

Az 1980-as évek közepére a fényképezőgép-technológia gyorsan változott. Az autofókusz már nem csak egy trükk volt; a fotózás elkerülhetetlen jövője lett. A Canon legnagyobb riválisa, a Nikon, úgy döntött, megtartja a klasszikus F-foglalatot, és egyszerűen beépíti az autofókusz technológiát egy mechanikus csavarhajtásos rendszerrel, ami hajtja az objektíveket.

A Canon megnézte a helyzetet, rájött, hogy az FD rendszer mechanikus kapcsolatai hatalmas akadályt jelentenek a jövő technológiája számára, és úgy döntött, valami teljesen szokatlant tesz: elégeti a hidakat.

1987-ben a Canon bemutatta az EOS rendszert (Electro-Optical System) az új EF (Electro-Focus) foglalattal együtt. Az EF foglalat hatalmas szakítás volt mindazzal, ami előtte volt. Teljesen elektronikus volt. A rekesz és a fókusz mechanikus karjai helyett az új EF objektívek egy sor arany elektronikus érintkezőt kaptak. A gép és az objektív közötti kommunikáció digitális jeleken keresztül zajlott, és ami a legfontosabb, az autofókusz motorokat maguk az objektívek tartalmazták, nem a gépváz.

Technológiailag zseniális volt. Kereskedelmi szempontból? Teljes felháborodást okozott. A profi fotósok, akik tízezreket fektettek be Canon FD üvegbe, hirtelen megtudták, hogy objektívjeik nem illeszkednek natívan az új autofókuszos gépekre. A Canon gyakorlatilag egyik napról a másikra árvává tette milliók hűséges felhasználóit.

De a kockázat megtérült. Mivel a Canon az elejéről kezdte egy szélesebb foglalatnyílással és tisztán elektronikus kommunikációval, az autofókusz rendszerük gyorsabb, csendesebb és sokkal fejlettebb lett a következő évtizedekben a versenytársaknál. Az EF foglalat vitathatatlanul a DSLR korszak királya lett, 1987-től egészen a modern digitális korig uralkodott.

Miért nem lehet egyszerűen adaptálni az FD-t EF-re (a bajonett távolság problémája)

Szóval miért nem lehet csak rápattintani egy olcsó fém gyűrűt apád régi manuális FD objektívjére, és használni a 2010-es évekbeli Canon DSLR-eden? Mindez egy technikai fogalomra, az úgynevezett „bajonett távolságra” vezethető vissza.

Ez egyszerűen a távolság a fényképezőgép fém objektívfoglalata és a tényleges filmes sík (vagy digitális szenzor) között. Ahhoz, hogy egy objektív megfelelően fókuszáljon – különösen a végtelen fókusz eléréséhez – pontosan azon a távolságon kell lennie a film/szenzor síkjától, amire tervezték.

Az régi manuális FD foglalat bajonett távolsága 42 mm. Az újabb EF foglalaté 44 mm. Ez nem tűnik nagy különbségnek, de az optikában két milliméter hatalmas távolság.

Ha megpróbálsz egy FD objektívet EF gépre tenni, az objektív túl messze kerül a szenzortól. Ez olyan, mintha egy apró makró hosszabbító csövet tennél közé, ami miatt az objektív elveszíti a képességét, hogy bármi távolabbi tárgyra fókuszáljon. Ennek javítására az adaptergyártók egy kis korrekciós lencsét tesznek az FD-EF adapterekbe. Sajnos ez az olcsó nagyító rossz minőségű telekonverterként viselkedik, rontja a vintage objektív legendás élességét és elrontja annak gyönyörű karakterét. Őszintén szólva, nem éri meg.

A modern tükör nélküli reneszánsz

Ha az FD-EF DSLR adapterezés rossz ötlet, akkor miért olyan népszerűek most az FD objektívek? A válasz a tükör nélküli gépekben rejlik.

Mivel a tükör nélküli gépek nem rendelkeznek DSLR tükördobozzal, bajonett távolságuk rendkívül rövid (általában 18-20 mm körül). Ez azt jelenti, hogy bőven van hely egy üreges fém adaptercsőnek a gép és a vintage objektív között, hogy elérje a varázslatos 42 mm-es távolságot. Nincs szükség korrekciós lencsére.

Ma könnyedén és tökéletesen adaptálhatod a klasszikus manuális FD objektíveket Sony E, Fujifilm X, Panasonic Lumix, sőt még Canon jelenlegi RF tükör nélküli rendszerekhez is. Ez hatalmas népszerűség-növekedést hozott a régi Canon manuális üvegeknek.

Melyik rendszert válaszd?

Az FD és EF közötti választás igazából attól függ, milyen fotózási élményre vágysz.

Ha a tiszta, kézzelfogható, lassított vintage folyamatot keresed, az FD rendszer verhetetlen. Olyan gépek, mint az AE-1 Program vagy a Canon A-1 gyönyörű gépek. Egy manuális fix objektívkészlet összeállítása kézzelfogható kapcsolatot ad a szakmával. Ráadásul, ha nem filmeszel, ugyanazokat az objektíveket adaptálhatod egy modern tükör nélküli rendszerhez, és lenyűgöző, filmes hatású képeket készíthetsz.

Másrészt, ha a hasznosságot és a sebességet keresed, az EF rendszer egy erőmű. A 90-es évek végi vagy 2000-es évek eleji Canon EOS filmes gépeket (mint az EOS Elan 7 vagy a Rebel 2000) szinte fillérekért megveheted. A hatalmas előny itt, hogy bármilyen modern Canon EF objektívet veszel digitális DSLR-hez, az tökéletesen működik ezeken a 35 mm-es filmes gépeken is, hihetetlenül gyors autofókusszal és képstabilizálással.

Ha készen állsz, hogy elkezdd összeállítani a saját klasszikus felszerelésedet, akár a manuális fókusz kézzelfogható bája, akár az elektronikus üveg villámgyors kényelme vonz, nem kell messzire nézned. Nézd meg mély készletünket vintage felszerelésből, és böngészd át gondosan tesztelt Canon FD objektíveinket, hogy egy klasszikus fém gépvázhoz párosítsd. Ha modern DSLR-rel fotózol, vagy zökkenőmentes átmenetet szeretnél egy késői korszakbeli filmes géphez, fantasztikus megbízható Canon EF objektíveket is kínálunk. Egy extra gyújtótávolság beszerzése a legegyszerűbb módja, hogy felfrissítsd a kreatív rutinodat.

Mindkét rendszer a Canon történetének különleges, gyönyörű korszakát képviseli. Az 1987-es váltás talán zűrzavaros szakítás volt akkoriban, de a modern fotósok számára ez azt jelenti, hogy két teljesen különböző és csodálatos vintage üveg ökoszisztéma áll rendelkezésünkre. Válaszd ki, amelyik illik a fotózási stílusodhoz, tekerj fel egy friss filmes tekercset, és indulj el alkotni.