Ha valaha is elmentél már egy késő esti fotós sétára a városban, akkor már ismered azt a hangulatot. Az utcák csendesek, a neonfények zümmögnek, és a nedves járda szinte könyörög, hogy lefotózd. Megkomponálod a tökéletes képet egy régi étteremről vagy egy világító utcai lámpáról, biztos vagy benne, hogy valami hangulatosat és filmeset kaptál el. Aztán hazaérsz, átmásolod a fájlokat a számítógépedre, vagy visszakapod a film szkenneléseket a laborból, és ott van. Pont a sötét ég közepén egy furcsa, lebegő, neonzöld UFO.

Tökéletesen úgy néz ki, mint az utcai lámpa a képen, csak fejjel lefelé és a kép ellentétes oldalán lebeg. Amit látsz, azt "ghosting"-nak, azaz kísértetjelenségnek hívják. Ez hihetetlenül gyakori, nagyon bosszantó, és szinte tönkreteheti egy amúgy tökéletes éjszakai kép hangulatát. De mielőtt hibáztatnád a kamerádat és bedobnád a szekrénybe, nézzük meg, mi okozza valójában.

Kísértetjelenség vagy lencseflare: Mi a különbség?

Az emberek gyakran felcserélve használják a ghosting és a lencseflare kifejezéseket, de valójában kicsit mások. A lencseflare úgy néz ki, mint egy fényáradat, ami átszivárog a képen. Akkor fordul elő, amikor szórt fény éri a lencse elemet egy szögből, és szétszóródik a tubuson belül. Ez általában kontrasztvesztést okoz, kimosva az árnyékokat, és az egész kép kissé homályosnak vagy tejüveg-szerűnek tűnik. Néha a flare menő és művészi hatású, különösen napos időben.

A kísértetjelenség viszont egy speciális belső visszaverődés. Az éjszakai fotózás kifejezetten kedvez neki. Éjszaka fényes, koncentrált fényforrások vannak – mint az utcai lámpák, autó fényszórói vagy neoncsövek – amelyek tiszta sötétség veszi körül. Amikor ez az intenzív fény belép a lencsédbe, egy kis része visszapattan a belső üvegelemekről vagy akár a kamera szenzoráról. Mivel a kép többi része teljesen sötét, ezek a visszaverődések tisztán megjelennek a képen, mint jól definiált, színes foltok. Ezek szó szerint a kép fényforrásainak "kísértetei".

Első gyanúsított: a védőszűrőd

Kilencből tízszer, ha valaki megkérdezi tőlem, miért vannak borzalmas visszaverődések az éjszakai fotóin, megkérem, hogy nézze meg a lencséje elejét. Ha hasonló vagy hozzám, valószínűleg minden lencsédre felteker egy átlátszó UV szűrőt. Ezt a lelki nyugalomért tesszük. Meg akarjuk védeni azt a drága vintage üveget a karcolásoktól, portól és az ujjlenyomatoktól. Nappal egy jó UV szűrő teljesen láthatatlan és tökéletesen ellátja a feladatát.

De éjszaka ez a szűrő válik a legnagyobb ellenségeddé. Gondolj egy pillanatra a fizikára. A lencséd ívelt elemei úgy vannak tervezve, hogy a fényt gondosan a film síkjára vagy a szenzorra irányítsák. Aztán ráteszel egy teljesen sík üveglapot az elejére. Mi történik, amikor egy fényes utcai lámpa éri ezt a kombinációt? A fény áthalad a sík szűrőn, eléri a lencse ívelt első elemét, visszapattan a sík UV szűrő hátsó oldaláról, majd visszakerül a lencsébe.

Mivel a szűrő sík, tükörként viselkedik minden fény számára, ami vissza akar szökni. Ez szinte mindig az oka azoknak a furcsa, fordított zöld és narancssárga gömböknek az éjszakai képeiden. Ha éjszaka fotózol és intenzív pontfényekkel dolgozol, az első dolgod legyen, hogy lecsavarod a UV szűrőt. Tedd biztonságba a táskádba, és fotózz szűrő nélkül az éjszaka folyamán. Ígérem, azonnal látni fogod a különbséget.

Második gyanúsított: vintage lencsebevonatok

Tegyük fel, hogy levetted a szűrőt, de még mindig vannak furcsa visszaverődések. Itt kell beszélnünk a lencsebevonatokról. A modern lencsék gyakorlatilag varázslattal vannak bevonva. A gyártók összetett, többrétegű bevonatokat használnak minden egyes üvegelemen a tubuson belül, hogy brutálisan csökkentsék a belső visszaverődéseket.

A vintage lencsék más történet. Ha egy 1950-es vagy 1960-as évekbeli vintage fix objektívet használsz, lehet, hogy csak egyetlen rétegű bevonat van rajta, vagy akár teljesen bevonat nélküli. Ezek a lencsék nem kezelik olyan jól a fényes, koncentrált fényt. A fény visszapattan a belső elemek között, mert nincs erős kémiai bevonat, ami elnyelné vagy szabályozná azt. Ez adja a régi lencsék híres "karakterét" és gyönyörű nappali flare-jét, de megnehezíti az irányításukat hosszú expozícióknál éjszaka.

Az 1970-es és 80-as évekre a lencsegyártók elkezdték ezt javítani. A Pentax bevezette legendás Super Multi-Coating (SMC) bevonatát, a Canon pedig a Super Spectra Coating (S.S.C.)-t. Ha szereted a vintage üveget, de sok éjszakai fotót szeretnél készíteni, érdemes ezekből az időszakokból származó, fejlett többrétegű bevonattal rendelkező lencséket keresni, mert jelentősen csökkentik a kísértetjelenségeket.

A digitális szenzor visszaverődése

Van még egy furcsa modern sajátosság, amit érdemes figyelembe venni, különösen, ha vintage filmes lencséket adaptálsz modern tükör nélküli kamerákhoz. Régen a filmes anyag lényegében matt volt. A fény elérte a filmet, és a film elnyelte azt.

A digitális szenzorokat azonban egy fényes, nagyon tükröződő üveglap fedi. Amikor éjszaka digitális kamerával fotózol, a fény áthalad a vintage lencsén, eléri a fényes digitális szenzort, és visszapattan. Visszatükröződik a vintage lencse sík hátsó eleméről, majd visszaverődik a szenzorra. Ez egy nagyon specifikus típusú szenzoros kísértetjelenséget hoz létre, amit a lencse tervezők 1975-ben soha nem tudtak volna előre látni. Ez csak a régi üveg új technikához való adaptálásának bája (és bosszúsága).

Hogyan teszteld az eszközeidet otthon

Nem kell megvárnod az éjfél utáni fotós sétát, hogy kiderítsd, mit csinál a felszerelésed. Egyszerű diagnosztikai tesztet végezhetsz a nappalidban is.

• Kapcsold le a lámpákat: Tedd a szobát a lehető leg sötétebbre.
• Hozz létre egy pontfényt: Kapcsold be a telefonod zseblámpáját, és tedd egy polcra a szoba túloldalán, közvetlenül rád irányítva.
• Kezdd a szűrővel: Nézz keresztül a keresődön vagy a digitális kijelzőn. Mozgasd a kamerát úgy, hogy a zseblámpa a kép szélére kerüljön. Valószínűleg látni fogod az LED visszaverődését ugrálni a kép ellentétes oldalán.
• Vedd le a szűrőt: Csavard le, és nézd meg, eltűnik-e a kísértet. Ha igen, gratulálok, megtaláltad a tettest.
• Teszteld a tiszta lencsét: Ha a kísértet még a szűrő nélkül is ott van, akkor belső lencsevisszaverődésről van szó. Most már pontosan tudod, melyik szög váltja ki ezt az adott lencsénél.

Tippek éjszakai fotósoknak a terepen

A kísértetjelenség bosszantó lehet, de nem szabad, hogy megállítson az éjszakai fotózásban. A szűrők levétele mellett a legegyszerűbb megoldás az, ha változtatsz a szögeken. Apró módosítások számítanak. Egy fél lépés balra vagy a kamera két fokos lefelé döntése teljesen kimozdíthatja a kísértetet a képből, vagy szépen elrejtheti az erősen túlexponált fényforrás mögött, ahol soha nem fogod észrevenni. Alternatív megoldásként, ha a kísértetet tiszta fekete ég vagy sötét fal fölé komponálod, Lightroomban három másodperc alatt eltüntethető.

Egy másik nagy segítség a napellenző használata. Bár a napellenző nem szünteti meg a visszaverődéseket egy kép közepén lévő utcai lámpáról, csodákat tesz azzal, hogy megakadályozza, hogy a kép szélén kívüli utcai lámpák szórt fénye oldalról érje a lencse első elemét.

Felszerelés fejlesztése éjszakai fotózáshoz

Ha már próbáltad levenni a szűrőket, módosítani a szögeket, és elfogadni a vintage optika sajátosságait, de még mindig nem vagy elégedett az éjszakai képeiddel, ideje lehet a felszerelésed finomhangolásának. Ha régi üveget adaptálsz, egy későbbi generációs vintage lencse többrétegű bevonattal drasztikusan tisztábbá teheti az éjszakai utcai fotóidat. Ezeket a megbízható objektíveket könnyen megtalálhatod, ha keresel egy jó minőségű manuális fókuszú lencsét, ami illik a stílusodhoz. És őszintén szólva, bármilyen lencsét is használsz, a szórt fény távoltartása az első elemtől a harc felét jelenti. Egy olcsó, de hatékony napellenző beszerzése az egyik leggyorsabb és legokosabb fejlesztés, amit megtehetsz a következő éjféli fotós sétád előtt. Menj ki, öleld át az árnyékokat, és hagyd a kísérteteket maguk mögött.