Ha több mint öt percet eltöltesz a vintage fényképezőgép közösségben, biztosan hallani fogsz a Helios objektívről. Ez szinte egyfajta beavatási szertartás. Élénken emlékszem az első alkalomra, amikor egy szovjet kori Helios 58mm f/2 objektívet adaptáltam a tükör nélküli fényképezőgépemhez. A hátsó kertemben álltam, egy barátomat céloztam meg, aki néhány fa előtt állt, és amikor megnéztem a fényképezőgép hátulját, a háttér olyan volt, mint egy gyönyörű, forgó örvény. Azonnal beleszerettem.

De amikor végül úgy döntesz, hogy megveszel egyet ezekből a legendás szovjet fém darabokból, gyorsan rájössz valamire, ami zavaró lehet: nem csak egyféle Helios objektív létezik. A Szovjetunió több évtized alatt milliószámra gyártotta ezeket az objektíveket, ami egy hatalmas családfát eredményezett a változatokból. A két leggyakoribb modell, amivel találkozni fogsz, a Helios 44-2 és a Helios 44M. Mindkettő 58mm-es, mindkettő f/2-es, és mindkettő büszkélkedhet azzal a híres örvénylő háttér elmosódással. De valójában egészen más érzés, kezelhetőség és fényképezési élmény jellemzi őket.

Szóval, ha azt a álomszerű, tökéletlen, örvénylő hátteret szeretnéd portréidhoz, melyiket érdemes megkeresned? Nézzük meg a különbségeket, a furcsaságokat és a mindkét objektívben rejlő varázslatot.

Miért örvénylik egyáltalán a Helios?

Mielőtt összehasonlítanánk a két objektívet, érdemes tudni, miért örvénylik a háttér egyáltalán. A Helios 44 sorozat lényegében a német Carl Zeiss Jena Biotar szovjet másolata. A második világháború után a Biotar tervei a Szovjetunióba kerültek, ahol saját gyártási folyamatokkal újraalkották.

A híres örvény valójában teljesen véletlen. Ez egy optikai hiba. A modern objektívtervezésben a mérnökök fáradhatatlanul dolgoznak az olyan hibák korrigálásán, mint az optikai vignettálás és a mezőgörbület. De a Helios objektívek tele vannak ezekkel az optikai tökéletlenségekkel. Amikor f/2-es rekesznyílással fényképezel, a képkocka szélén lévő, élességen kívüli fények éles ovális alakzatokká nyúlnak, amit gyakran macskaszem bokeh-nak hívnak. Mivel ezek az oválisok a kép középpontja felé irányulnak, azt az illúziót keltik, hogy a háttér forog a témád körül. Hibás, kaotikus, és egyszerűen gyönyörű.

A Helios 44-2: A kaotikus klasszikus

Amikor a legtöbben a maximális örvényről beszélnek, általában a Helios 44-2-re gondolnak. Főként az 1970-es és 1980-as évek elején gyártották, ez az objektív lényegében a szűretlen, nyers vintage élmény.

Fizikailag a 44-2 furcsa, ha csak modern objektívekkel vagy megszokva. Egy előre beállított rekeszrendszerrel rendelkezik, ami sok kezdőt összezavar. Két gyűrű van az objektív elején. Az egyik gyűrű kattint egy adott rekeszértékre, ami kemény megállóként működik. A második gyűrű simán fordul, hogy ténylegesen kinyissa vagy becsukja a rekeszlamellákat az előre beállított határig. Ez azt jelenti, hogy f/2-nél, teljesen nyitva fókuszálsz a legtöbb fényért, majd simán eltekered a második gyűrűt, hogy gyorsan lecsukd a rekeszt a választott értékre anélkül, hogy néznéd.

Ez a fokozat nélküli rekeszrendszer nagyon népszerű a videósok körében, mert így a felvétel közben simán állítható az expozíció kattogó hangok nélkül.

Optikailag a 44-2 nagyon primitív egyetlen bevonattal rendelkezik. Amikor fényforrás felé irányítod, erősen becsillan, aranyló borostyán tónusokkal mossa el a képet. Nyolc rekeszlamellával rendelkezik, ami segít, hogy a bokeh viszonylag kerek maradjon, még ha egy kicsit le is szűkíted a rekeszt. Mivel az optika régebbi és kevésbé kifinomult, az örvénylő hatás rendkívül erőteljes. Ha a maximális vintage karaktert és kaotikus hangulatot keresed, ez a te objektíved.

A Helios 44M: A stabilabb utód

A Helios 44M-et a tervezés továbbfejlesztéseként vezették be. A szovjet mérnökök úgy döntöttek, hogy modernizálják a mechanikai házat, és elhagyták a furcsa dupla gyűrűs előbeállított rendszert egy sokkal hagyományosabb megoldásért.

A 44M egyetlen, hagyományos, kattintós rekeszkereket vezet be az objektív hátulján. Bevezettek egy automatikus rekesz tűt is az M42-es menetes foglalat alján. Régi M42-es filmes gépeknél a gép maga nyomta le ezt a tűt a kép elkészítésekor, hogy lecsukja az objektívet. Ha a 44M-et modern digitális gépre adaptálod, csak egy olyan M42 adapterre van szükséged, amely beépített peremmel rendelkezik, hogy állandóan lenyomja ezt a tűt, ami szinte minden jó adapteren alapfelszereltség.

Optikai különbségek is vannak. A 44M általában csak hat rekeszlamellával rendelkezik. F/2-nél a bokeh teljesen kerek és örvénylő. De amint lejjebb szűkíted f/2.8 vagy f/4-re, az élességen kívüli fények nagyon jellegzetes kis hatszögekké alakulnak. Egyesek szeretik a hatszög alakot, mások inkább a 44-2 simább, nyolc lamellás köröket részesítik előnyben.

A 44M család üvegbevonatai is javultak, különösen a későbbi verziók, mint a 44M-4 vagy 44M-6 esetében. Ezek a későbbi modellek többrétegű bevonattal rendelkeznek, ami jobb kontrasztot, élénkebb színeket és kissé élesebb képeket eredményez a középpontban. Még mindig becsillan, de sokkal jobban kezeli az erős napfényt, mint a 44-2. Az ár az, hogy mivel az objektív kissé jobban korrigált, az örvénylő hatás egy kicsit kevésbé agresszív lehet.

Hogyan érheted el ténylegesen az örvénylő hatást

Itt egy titok, amit senki sem mond el, amikor megveszed az első Heliosodat: az örvény teljes mértékben attól függ, hogyan állítod be a felvételt. Nem elég csak egy sima falra irányítani az objektívet és várni a varázslatot. Akár a 44-2-t, akár a 44M-et választod, három aranyszabályt kell követned, hogy a háttér forogjon.

• Fotózz teljesen nyitva: Feltétlenül f/2-nél kell fényképezni. Amint lejjebb szűkítesz, az optikai vignettálás eltűnik, és az örvény is megszűnik.
• Találd meg a megfelelő távolságot: A témádnak viszonylag közel kell lennie a géphez. Általában három-öt láb (kb. 1-1,5 méter) a legjobb távolság. Ha végtelenre fókuszálsz, nem lesz örvény.
• Keress egy mozgalmas hátteret: Az örvénylő hatáshoz textúrára van szükség. Olyan háttér kell, amely sok kontrasztot és apró fénypontokat tartalmaz. A napfényen átszűrődő fa levelek, fényfüzérek vagy foltos városi tájak a legjobbak. A háttérnek legalább 10-15 láb (3-4,5 méter) távolságban kell lennie a témától.

Végső ítélet: Melyiket érdemes megvenni?

Őszintén szólva, nem hibázhatsz egyik objektívvel sem. Mindkettő olyan fényképezési élményt nyújt, amit a modern autofókuszos objektívek teljesen kihagynak. Ezeknek a nehéz, teljesen fém, manuális fókuszú objektíveknek a kezelése arra késztet, hogy lassíts, gondolj a megvilágításra, és igazán elmélyülj a fényképezés folyamatában.

Ha a lehető legtöbb karaktert, legerősebb becsillanásokat, a legkerekebb bokeht f/2.8-nál keresed, és nem bánod a kissé zavaró dupla gyűrűs rekeszrendszert, akkor a Helios 44-2-t érdemes megkeresned. Ez a kaotikus, álomszerű, alacsony kontrasztú vintage megjelenés királya.

Ha inkább egy masszívabb felépítést, kissé élesebb központi élességet, magasabb kontrasztot és egy hagyományos, kattintós rekeszkereket szeretnél, ami normálisan kezelhető, akkor a Helios 44M a legjobb választás. Ez a vintage báj és a megbízható mindennapi használhatóság tökéletes egyensúlyát kínálja.

Készen állsz, hogy kipróbáld a legendás szovjet örvényt? Akár digitális tükör nélküli gépedre adaptálod, akár egy klasszikus M42-es filmes gépre csavarod, egy Helios beszerzése az egyik legolcsóbb és legszórakoztatóbb módja a fotózásod megújításának. Böngészheted aktuális készletünket, és itt találhatsz Helios 44 objektívet a kezdéshez. Amíg ott vagy, ne felejtsd el megnézni M42 adaptereinket és más vintage üvegeinket is. Higgy nekem, ha egyszer elkezded manuálisan fókuszálni ezeket a régi fém objektíveket, lehet, hogy soha többé nem akarsz visszatérni a klinikai modern üvegekhez.