Sose felejtem el azt az érzést, amikor egy négynapos hátizsákos túráról az Olympic-félszigeten hazaérve ledobtam a kameratáskám a nappalim padlójára, és bámultam egy halom hat azonos Portra 400 tekercset. Fogalmam sem volt, melyik üres, melyik teljesen exponált, vagy melyiken vannak azok a fontos fénybeszűrődések, amiket teszteltem. Ráadásul valahogy sikerült szennyeződést juttatnom az egyik műanyag dobozba. Káosz volt az egész, és végül fizetnem kellett egy teljesen üres filmtekercs előhívásáért.

Hátizsákos túrázás analóg fényképezőgéppel hihetetlenül kifizetődő, de egy teljesen új szintű logisztikai stresszt is jelent. Fáradt vagy, izzadsz, esővel küzdesz, és a hátizsákod tele van hálózsákokkal és főzőfelszereléssel. Egy kimerítő túra közepén az utolsó dolog, amit szeretnél, egy bonyolult táblázatot készíteni az expozíciók nyomon követésére.

Az elmúlt években kidolgoztam egy nagyon egyszerű, megbízható rendszert a filmjeim jelölésére és rendszerezésére a túra közben. Szinte semmilyen plusz súlyt nem jelent, pár másodperc alatt elvégezhető, miközben egy fatörzsön ülsz és levegőt veszel, és garantálja, hogy pontosan tudd, mit mondj a laborodnak, amikor visszaérsz a civilizációba.

Első lépés: Az előkészítő szortírozás

A szervezési folyamat valójában még azelőtt kezdődik, hogy elérnéd a túra kiindulópontját. Ha kis kartondobozos filmeket veszel, hagyd őket otthon. A karton a természetben használhatatlan. Helyet foglal, azonnal szétázik, ha nedvesség éri, és fölösleges súlyt jelent (minden dekagramm számít, amikor felcipelsz egy hegyre, ugye?).

Vedd ki az összes 35 mm-es tekercset a kartonból, de mindenképp tartsd meg a kis fekete vagy átlátszó műanyag dobozokat. Ezek a műanyag tartók az első védelmi vonalad a por, kiömlött víz és a reggeli harmat ellen. Ha 120-as középformátumú filmet használsz, nyilván nincs műanyag dobozod, ezért a fólia csomagolást csak akkor bontsd fel, amikor tényleg betöltöd a gépet.

A kétzacskós rendszer

Miután a filmed le van választva a műanyag dobozokról vagy fóliacsomagolásról, szükséged lesz egy tárolási megoldásra a hátizsákodban. Ne dobd csak úgy lazán a tekercseket a hátizsákod agyrekeszébe. Csörögni fognak, összenyomódhatnak, vagy eltűnhetnek a táska alján.

Én egy nagyon egyszerű kétzacskós rendszert használok. Szerezz be két minőségi, fagyasztóba való Ziploc zacskót. A szokásos szendvicses zacskók túl vékonyak és könnyen elszakadnak a kempingfelszerelés között. Vegyél egy tartós filctollat, és írd az egyik zacskóra, hogy „FRISS”, a másikra pedig, hogy „EXPOZÍCIÓS”.

Minden ki nem exponált film a FRISS zacskóban indul a túrán. Amint egy tekercs kijön a gépből, azonnal az EXPOZÍCIÓS zacskóba kerül. Ez a fizikai elkülönítés a legjobb szívesség, amit a jövőbeli önmagadnak tehetsz. Még ha az összes többi jelölési lépést el is rontod, legalább soha nem fogsz véletlenül már exponált tekercset betölteni és kétszer exponálni az egész túrát.

Pro tipp: dobj néhány kis szilikagél tasakot (amik cipősdobozokban vagy szárított hús csomagolásában vannak) mindkét Ziploc zacskóba. A sátrak és hátizsákok nagyon párásak tudnak lenni, és a szilikagél elnyeli a környezeti nedvességet, mielőtt az eltorzíthatná a film emulzióját.

A ragasztószalag és filctoll módszer

Itt jön a tényleges jelölés. Ne írj közvetlenül a 35 mm-es fém filmkazettákra, ha elkerülheted. A tinta könnyen lekopik a fémről, és néhány labor gépei eldugulhatnak a vastag filctoll jelölésektől. Ráadásul a fém kazettát úgysem látod, ha már a műanyag dobozban van.

Inkább tekerj egy kis csík világos színű maszkolószalagot vagy fehér elektromos szalagot minden műanyag doboz köré. Ha 120-as filmet használsz, a szalagot közvetlenül a papír hátoldalára ragaszthatod, miután megnyaltad és lezártad a tekercset (vagy használhatod a matricát).

Amikor befejezel egy tekercset, vedd ki a gépből, tedd a dobozába, és azonnal ragadd meg a filctollat. Tartsd röviden és egyszerűen a jelölést. Én általában csak egy sorszámot és egy gyors helyszín utalást írok. Így néz ki például:

• 1. tekercs: PCT 1. nap / Napos
• 2. tekercs: HP5 @ 800 / Tábortűz
• 3. tekercs: Alpesi tó / PUSH +1

A tekercsek kronologikus számozása hihetetlenül hasznos, amikor visszakapod a szkenneket. Így a digitális fájlokat pontosan a túra sorrendjében rendezheted, és egy igazi történetet mesélhetsz el a kiindulóponttól a csúcsig és vissza.

Köztes tekercscsere kezelése

Előfordul, hogy egy ISO 100-as nappali film tekercs felénél hirtelen beborul az ég. Sötét lesz, szemerkél az eső, és tényleg váltanod kell egy ISO 400 vagy 800-as filmre. Részben exponált tekercsek cseréje az erdőben az első néhány alkalommal ijesztő, de nagyon hasznos készség.

Ha korán vissza kell tekerned egy 35 mm-es tekercset, figyelj nagyon a géped hangjára a visszatekerés közben. Amint hallod, hogy a filmvezető leválik a feltekerő orsóról, azonnal állj meg. Így a filmvezető kilóg a kazettából, és később könnyen betölthető. Amikor visszateszed a félig exponált tekercset a műanyag dobozába, írd rá a filctollal a szalagra: EXPOZÍCIÓ 16. KÉPKERETIG.

Másnap, amikor újra kisüt a nap, visszateheted a tekercset a gépbe. Hagyd rajta a lencsevédőt, állítsd a rekeszt a legkisebb lyukra, a záridőt a leggyorsabbra, és exponálj sötétben, amíg el nem éred a 17. képkockát. Így nem pazarolsz filmet.

Mezőjegyzetek készítése

Ismerek olyanokat, akik minden egyes expozíciót dokumentálnak rekesz- és záridőadatokkal. Ha ez a te stílusod, hajrá. De amikor naponta tíz mérföldet gyalogolok nehéz hátizsákkal, egyszerűen nincs energiám 36 sor adatot feljegyezni tekercsenként.

Inkább egy apró zsebnaptárat hordok a csípőövömön. Csak a trükkös fényviszonyokról vagy a labor számára fontos speciális előhívásokról írok jegyzetet. Ha például egy fekete-fehér filmet két fényértékkel tolok, mert sötét lett a fa lombkoronája alatt, azt feljegyzem a tekercsszám mellé. A túra végén a jegyzetlapot átadom a laborosnak a Ziploc zacskóval együtt.

Megfelelő felszerelés a túrához

Természetesen egy jó rendszer csak akkor számít, ha tényleg élvezed a fényképezést azzal a géppel, amit hoztál. Egy hatalmas, nehéz profi gépet felcipelni egy hegyre nagyon gyorsan unalmassá válik. Ha már a harmadik mérföldnél fáj a nyakad, egyszerűen otthagyod a gépet a táskában.

Hátizsákos túrázáshoz erősen ajánlom, hogy válassz egy könnyű fényképezőgépet, ami nem érződik téglának a nyakadban. Egy minőségi kompakt gép vagy egy könnyű 90-es évekbeli tükörreflexes egy pancake objektívvel rengeteg súlyt spórolhat, miközben lenyűgöző képeket készít. Nagyon tartós, utazásbarát opciókat találhatsz, ha megnézed a point and shoot kamerákat. És bármit is viszel magaddal, ne bízz egy vékony, karcos alap szíjon, ami napokig belevág a válladba. Szerezz be egy kényelmes, széles kamerapántot, hogy egész nap tudj túrázni anélkül, hogy éreznéd.

Összefoglalás

A hátizsákos túrázás és a filmes fotózás tökéletes páros. Valami mélyen kielégítő van abban, hogy egy mechanikus gépet viszel a vadonba, és gondosan komponálod a képeidet, miközben elszakadsz a digitális világtól. Csak fel kell készítened magad a sikerre. Dobd el a kartont, használd a kétzacskós Ziploc módszert, vigyél filctollat, és ragaszd fel a dobozokat. Amint a rendszer második természeteddé válik, abbahagyod a film miatti aggódást, és elkezdesz a körülötted lévő csodálatos tájra figyelni.