Semmi sem hasonlítható ahhoz az izgalomhoz, amikor egy gyönyörű, nehéz, fémhüvelyes vintage objektívet találsz a természetben. Felveszed, elforgatod a fókuszgyűrűt, és érzed azt a selymesen sima ellenállást. Letörölsz egy foltot az első lencseelemről, a fény felé tartod, és álmodozol a gyönyörű, karakteres képekről, amiket majd vele készítesz. Aztán eltekered a rekeszgyűrűt. Ahelyett, hogy egy kielégítő, éles kattanást éreznél, kissé nyúlósnak tűnik. Vagy ami még rosszabb, belenézel a tubusba, és észreveszed, hogy a rekeszlamellák kissé nedvesnek látszanak.

Barátom, lehet, hogy éppen az egyik leggyakoribb – és legbosszantóbb – problémába botlottál a vintage fotós felszerelések között: olaj a rekeszlamellákon.

Ha valaha is találkoztál más analóg fotósokkal vagy böngésztél fényképezőgép-javító fórumokat, biztos hallottad már valakit panaszkodni az „olajos lamellákra” vagy a „lassú rekeszre”. De ha viszonylag új vagy a régi objektívek szerelgetésében, ez furcsa problémának tűnhet. Miért lenne egy objektívben olaj egyáltalán? Hogyan került a lamellákra? És ami a legfontosabb, tényleg tönkreteszi a képeidet? Nézzük meg részletesen.

Honnan Származik Egyáltalán az Olaj?

Ahhoz, hogy megértsük, miért lesznek olajosak a lamellák, először beszélnünk kell arról, hogyan épülnek a vintage manuális fókuszú objektívek. Minden a klasszikus objektív belsejében mechanikus. Ahhoz, hogy a fókuszgyűrű simán forogjon, a gyártók speciális csillapító zsírt alkalmaztak a helikoidokra – ezek a menetes fémcsíkok mozgatják az üvegelemet előre-hátra, amikor fókuszálsz.

Az 1960-as, 70-es és 80-as években ezek a zsírok a legjobbak közé tartoztak. De ötven év elteltével az idő nyomot hagy. Évtizedek alatt, különösen ha az objektívet meleg helyen tárolták, például egy fülledt padláson vagy egy autó csomagtartójában, a zsír kémiai kötőanyagai elkezdenek lebomlani. A zsír lényegében szétválik egy sűrű iszapra és egy vékony, folyékony olajra.

Amint az olaj folyékonnyá válik, a gravitáció érvényesül. Lassan lecsorog az objektív belső falain, az üvegelemen keresztül, és végül beszivárog a rekeszlamellákra. A rekeszlamelláknak eredetileg teljesen száraznak kell lenniük. Ezek rendkívül vékony fémlemezek, amelyek átfedik egymást, hogy kialakítsák a fényt beengedő nyílást a fényképezőgépben. Ha olaj borítja őket, teljesen megváltozik a működésük.

Miért Rontják el a Filmképeket az Olajos Lamellák?

Lehet, hogy azt gondolod: „Hé, az olaj kenőanyag, nem? Nem kellene inkább jobban csúszniük a dolgoknak?”

Autómotorban igen. Rekeszlamellákon viszont egyáltalán nem. Az olaj nem kenőanyagként viselkedik, hanem ragasztóként. Mivel a lamellák olyan vékonyak és szorosan nyomódnak egymáshoz, a nedves olaj felületi feszültsége miatt összetapadnak. Ez hatalmas problémát okoz a vintage SLR fényképezőgépeknél.

Így hat ez negatívan a fotózásra. Amikor egy objektívet felszerelsz egy SLR gépre, a rekesz teljesen nyitva marad, függetlenül attól, hogy milyen f-értéket állítottál be a gyűrűn. Ez maximális fényt enged át a keresőn, hogy tényleg lásd, mire fókuszálsz. Tegyük fel, hogy kültéren fotózol, és f/8-ra állítod a rekeszt. Amikor megnyomod a zárgombot, a gép belsejében egy apró mechanikus kar megüti az objektív hátulján lévő tűt. Ez a mozdulat arra készteti a rekeszlamellákat, hogy egy töredék másodperc alatt a teljesen nyitott állásból f/8-ra záródjanak, közvetlenül a zárfüggöny nyílása előtt, hogy exponálja a filmet.

Ha a lamellákon olaj van, nem tudnak elég gyorsan mozogni. A felületi feszültség hatalmas ellenállást okoz. Így a gép elindítja a zárat, de a ragadós lamellák lassan csúsznak lefelé. Ahelyett, hogy pontosan f/8-ra záródnának a kép készítésekor, az objektív csak f/2.8 vagy f/4-ig jut, mire a zár újra bezárul.

Az eredmény? Erősen túlexponált negatív. Visszakapod a drága laborból készült szkenneket, és azon tűnődsz, miért néznek ki a napsütötte szabadtéri portréid teljesen kiégettnek és fehéresnek, pedig a fénymérő szerint a beállítások tökéletesek voltak.

Mi van, ha Adapterrel Használod az Objektívet Tükör nélküli Gépen?

Van egy kis pozitívum is. Ha csak digitálisan fotózol, és vintage üveget adaptálsz egy modern tükör nélküli vázra, az olajos lamellák általában sokkal kevésbé okoznak problémát.

Mivel a tükör nélküli géped csak egy egyszerű adaptercsövet használ, amelynek nincs mechanikus kapcsolata az objektívvel, az automata rekeszkart soha nem ütik meg. Lényegében kézzel kell „lecsuknod” a rekeszt. Amikor az objektív rekeszgyűrűjét f/8-ra állítod, a lamellák fizikailag azonnal bezáródnak f/8-ra. Mivel nem egy pillanatnyi rugós mechanizmusra támaszkodsz, hogy a kép készítésekor záródjanak be, a lamellák lassú mozgása nem igazán számít. Csak ott kell maradniuk, ahol vannak.

Azonban még a digitális fotósoknak is figyelmeztető jel az objektívben lévő olaj. Ha meleg éghajlaton elpárolog, újrakondenzálódhat a belső lencseelemekre, homályos, ködös réteget képezve, ami teljesen tönkreteszi a képek kontrasztját és élességét.

Hogyan Teszteld az Objektíved Olajosságát?

Az olaj felismerése rendkívül egyszerű, ha tudod, mire kell figyelni, és ezt a vizsgálatot minden használt objektív vásárlásakor el kell végezned. Íme a megbízható módszerem:

• Vizuális Ellenőrzés: Vedd le mindkét objektívkupakot, és nyisd ki a rekeszgyűrűt a legszélesebb állásra (például f/1.4 vagy f/1.8). Tartsd az objektívet egy fényforrás közelébe – vagy használd a telefonod zseblámpáját –, és lassan zárd be a rekeszt f/16 vagy f/22-re. Figyeld meg alaposan a fém lamellákat. Teljesen mattnak és száraznak kell lenniük. Ha fényesnek, csúszósnak vagy sötét, nedves foltoknak tűnnek, amelyek a szélek felől terjednek, akkor olaj van rajtuk.
• Csippentéses Teszt: Ha az objektív hátulján van rekesztű (gyakori a Pentax K, M42 csavaros, Nikon F és Canon FD objektíveken), állítsd a rekeszgyűrűt f/16-ra. Használd a körmöd, hogy finoman elcsúsztasd vagy megnyomd a kis rugós tűt, amivel teljesen kinyitod a rekeszt, majd gyorsan engedd el. A lamelláknak élesen, azonnal be kell csukódniuk. Ha lassan csúsznak be, vagy észrevehető késés van, a mechanizmus lassúvá vált és biztosan el van ragadósodva.

Javítható-e az Olajos Objektív?

A jó hír, hogy a lamellákon lévő olaj ritkán jelent végzetes problémát egy objektív számára. A rossz hír, hogy nehéz saját kezűleg megjavítani.

Bármit is csinálsz, semmiképp ne fújj semmit az objektívbe tisztítás céljából. A helyes megoldás egy profi CLA (Tisztítás, Kenés, Beállítás). Egy technikusnak teljesen szét kell szerelnie az objektívet hátulról, óvatosan ki kell vennie az egész rekeszmechanikát, egyenként ki kell szednie minden törékeny lamellát, oldószerrel, például gyújtófolyadékkal le kell tisztítania őket, megtisztítani a vezetősíneket, majd össze kell raknia az összetett szerkezetet anélkül, hogy bármit meghajlítana.

Ha egy drága, nagyon keresett objektíved van, megéri szakemberre bízni a tisztítást. Ha viszont egy olcsó kitobjektívről van szó, amit tíz dollárért találtál egy akciós dobozban, általában gazdaságosabb egy tisztább példányt keresni.

Megbízható Vintage Objektívet Keresel?

Vintage üveget találni fantasztikus, de az ismeretlen penész, köd és ragadós olaj kezelése nem az. Senki sem akar egy 20 dolláros filmes tekercset elpazarolni csak azért, hogy rájöjjön, az újonnan szerzett bolhapiaci kincse mechanikailag olyan lassú, mint a méz. Pont ezért ajánlom, hogy olyan helyről vásárolj, ahol fizikailag is ellenőrzik a készletet.

Ha nyugalomra vágysz, nézd meg a gondosan válogatott kínálatot a boltunkban. Itt böngészhetsz teljesen átvizsgált felszerelést ezen a manuális fókuszú objektívek keresőjén keresztül. Gondoskodunk róla, hogy az üveg tiszta legyen, a fókuszgyűrűk simán járjanak, és a rekeszlamellák olyan gyorsak és szárazak legyenek, mint amikor legördültek a gyártósorról. Ez megspórolja a fejfájást, és azonnal indulhatsz, hogy azt csináld, ami igazán számít: nagyszerű képeket készíts.