Mindenkinek volt már az a frusztráló pillanata. Túrázol, és hirtelen meglátsz egy rókát a mező túloldalán, vagy éppen egy versenypályán próbálsz szoros képet készíteni egy kanyarból érkező autóról. Fel emeled a kamerádat a szemedhez, belenézel a megbízható standard zoomodba, és rájössz, hogy a téma még mindig csak egy apró, jelentéktelen pötty a képen. Több nagyításra van szükséged.

Természetesen az első ösztön az, hogy online keresel egy dedikált 300mm-es vagy 400mm-es teleobjektívet. Aztán jön a sokk a címkén. Nagy üveg nagy pénzt jelent, nem beszélve egy komolyan nehéz kameratáskáról, ami a nap végére fájó vállakat okoz. De van egy ügyes kis megoldás, amit a fotósok évtizedek óta használnak: a telekonverter.

Mi is pontosan a telekonverter?

Egyszerűen fogalmazva, a telekonverter egy kis henger, amely nagyító optikát tartalmaz, és közvetlenül a fényképezőgép váz és az objektív közé szerelhető. Gondolj rá úgy, mint egy speciális nagyítóüvegre az érzékelőd vagy filmes síkod számára. Egyetlen feladata, hogy megszorozza a meglévő gyújtótávolságodat.

Általában két szabványos változatban találod meg őket: 1,4x és 2x. Az 1,4x-es konverter megszorozza a gyújtótávolságot 1,4-gyel, míg a 2x-es konverter megduplázza azt. Tehát, ha egy 2x-es konvertert szerelsz egy standard 200mm-es objektív mögé, azonnal egy 400mm-es objektív beállításod lesz. Ez majdnem túl szép, hogy igaz legyen, igaz? Nos, a fotózás a fizikáról szól, és a fizika áldozatokat követel. Nézzük meg pontosan, mi történik, amikor ezt a kis varázscsövet hozzáadod a felszerelésedhez.

A fényveszteség aranyszabálya

Itt a valóság: nem lehet egy képet nagyítani anélkül, hogy közben ne veszítsünk fényt. Amikor a telekonverter az optikai képet szélesebb területre osztja szét, hogy nagyítsa a kép közepét, a fény koncentrációja csökken.

Ha 1,4x-es telekonvertert használsz, pontosan egy fényértéknyi fényt veszítesz. Ha 2x-es telekonvertert használsz, két teljes fényértéket veszítesz. Nézzük meg, mit jelent ez a gyakorlatban.

• 1,4x-es konverterrel: Egy 200mm f/4-es objektívből 280mm f/5,6-os lesz.
• 2x-es konverterrel: Ugyanez a 200mm f/4-es objektív 400mm f/8-as lesz.

Két fényérték elvesztése elég nagy dolog. Ha egy napsütéses, világos délutánon fotózol, az f/8 maximális rekesz teljesen rendben van. De ha alkonyatkor, az erdő mély árnyékában vagy, vagy lassabb filmre, például ISO 100-ra dolgozol, a két fényérték elvesztése azt jelenti, hogy a záridőnek drasztikusan le kell csökkennie a kompenzációhoz. Ez növeli a mozgásból eredő elmosódás kockázatát, különösen, mivel most egy extra hosszú gyújtótávolsággal dolgozol, ahol a kézremegés is felerősödik. Mindenképpen érdemes egy fához támaszkodni, használni egy monopodot, vagy egy kicsit megemelni a digitális ISO-t, hogy éles maradjon a kép.

Mi történik az autofókusszal?

Ha főként modern felszereléssel vagy késői filmes korszakból származó autofókuszos objektívekkel dolgozol, nagyon figyelj arra a fényveszteségre, amiről az imént beszéltünk. A kamerák autofókusz érzékelői bizonyos mennyiségű fényt igényelnek a megfelelő működéshez. Történelmileg sok régebbi digitális és filmes kamera autofókusz rendszere egyszerűen feladja, ha a maximális rekesz f/5,6 alá csökken.

Ha egy 2x-es konvertert teszel egy f/4-től f/5,6-ig változó zoom objektívre, a hosszabb végén a maximális rekesz hirtelen f/11 lehet. A keresőd nagyon sötét lesz, és az autofókusz valószínűleg elkezd „vadászni” oda-vissza anélkül, hogy valaha is ráfókuszálna a témára, vagy egyszerűen feladja.

Éppen ezért én inkább a régebbi, teljesen mechanikus rendszerekkel használom a konvertereket. Egyik ilyen gyönyörűen megtervezett, teljesen fém manuális fókuszú objektív a 70-es vagy 80-as évekből, amire ráteszel egy telekonvertert, nagyon kielégítő érzés. Mivel te magad forgatod a fókuszgyűrűt, nem kell aggódnod az autofókusz motor leállása miatt. Csak belenézel a keresőbe, beállítod a fókuszálási képernyőt, és kész a kép. Ez egy fantasztikus, hihetetlenül megfizethető módja annak, hogy belevágj például amatőr asztrofotózásba vagy madármegfigyelésbe anélkül, hogy egy havi lakbért költenél egy szuper-teleobjektívre.

Képminőség: Szélsőséges nagyítás vagy szemét felnagyítása?

Beszéljünk magáról az üvegről. A telekonverter lényegében a lencse képének közepét vágja ki, és nyújtja ki, hogy kitöltse a filmes vagy szenzoros képkockát. Ez azt jelenti, hogy mindent nagyít. A jó hír az, hogy az objektívek általában a középpontban a legélesebbek. A rossz hír, hogy a lencse optikai hibáit is felnagyítja.

Ha egy rendkívül éles fix objektívre teszel telekonvertert, valószínűleg nagyon jó, használható eredményt kapsz. Lehet, hogy egy kis kontrasztcsökkenés lesz, de ezt egy kis utómunka vagy sötétkamrás dodging és burning könnyen orvosolja. Azonban, ha egy olcsó telekonvertert teszel egy már eleve gyenge, költségvetés-barát zoom objektívre, amely már küzd a kromatikus aberrációval (azok a csúnya lila és zöld szegélyek a nagy kontrasztú élek mentén), a konverter csak felnagyítja ezeket a hibákat. Az aranyszabály itt egyszerű: gyenge üveg szorozva kettővel egyenlő nagyon gyenge üveggel.

Ha körülnézel, észre fogod venni, hogy a régebbi vintage konverterek gyakran „4 elemű” vagy „7 elemű” kialakításban érhetők el. A 4 eleműek hihetetlenül olcsók és kicsik, de általában lágyabb széleket eredményeznek. Ha találsz egy vintage 7 elemű konvertert, ragadd meg. A plusz optikai elemek arra szolgálnak, hogy korrigálják az aberrációkat, és a képet a lehető legélesebben tartsák a saroktól sarokig.

Figyelj a fizikai kompatibilitásra

Mielőtt felcsavarnál egy konvertert a kedvenc objektívedre, ellenőrizned kell a fizikai helyet. A maximális optikai minőség eléréséhez a csúcskategóriás 1,4x konverterek gyakran előre domborodó üvegelemmel rendelkeznek, amely túlnyúlik a fém objektívfoglalaton. Ez azt jelenti, hogy fizikailag benyúlik az objektív hátuljába, amelyhez csatlakoztatod.

Ha az objektíved hátsó üvegeleme síkban van a foglalattal, egy kiálló telekonverter biztosan nekiütközik, megkarcolja az üveget, és tönkreteszi a napodat. Mindig ellenőrizd, hogy az objektív fizikai kompatibilis-e, mielőtt felszerelnéd. A legtöbb standard 2x konverternek nincs ilyen kiálló eleme, és biztonságosabbak a különféle objektívekkel való használatra, de sosem árt kézzel is ellenőrizni a helyet.

Az ítélet: Megéri?

Őszintén? Igen. Szerintem minden fotósnak kellene egy ilyen a táskájában. Kevesebb helyet foglal, mint egy üdítős doboz, gyakorlatilag súlytalan, és megmenthet egy képet, amikor a témák egyszerűen nem hajlandók közelebb jönni hozzád.

Nem tökéletes helyettesítője egy hatalmas, dedikált teleobjektívnek. Egy valódi 400mm f/2,8-as objektív minden egyes szempontból felülmúlja a 200mm-es objektívet egy 2x-es konverterrel – kivéve a súlyt, az árat és a kényelmet.

Ha szeretnél kísérletezni ezzel anélkül, hogy sokat költenél, rengeteg használt felszerelés vár új életre. A vintage telekonverterek böngészése az egyik kedvenc módszerem arra, hogy egy alapfelszerelésből egy kicsit több nagyítást hozzak ki. Gyakran találhatsz kiváló minőségű eszközöket olyan márkáktól, mint a Vivitar, Kenko vagy valódi gyártók, nagyon jó áron.

Valójában, ha szeretnéd kipróbálni, és beszerezni egy szorzót a jelenlegi felszerelésedhez, egy gyors keresés telekonverterre a gyorskeresőnkben a legjobb kiindulópont. Mindig ajánlom, hogy ellenőrizd, milyen kamerafoglalatot használsz (például Nikon F, Canon FD vagy Pentax K), és válassz hozzá illő konvertert. Párosítsd egy masszív állvánnyal, nyisd ki a rekeszt, és készülj fel, hogy a távoli témákat egyenesen az öledbe varázsold.