Ha valaha is időt töltöttél filmfotózás körökben, használt fényképezőgép fórumokat böngésztél, vagy YouTube videókat néztél arról, hogyan lehet régi objektíveket modern tükör nélküli gépekre adaptálni, akkor biztosan találkoztál a Canon FD rendszerrel. Őszintén szólva, ezek az objektívek gyakorlatilag a vintage fotózás kapudrogjai.

Mindenhol ott vannak, viszonylag megfizethetőek, és hihetetlenül gyönyörű képeket készítenek. De hogyan vált egy olyan objektívrendszer, amelyet a gyártója az 1980-as években teljesen elhagyott, a modern filmes fotósok és digitális videósok egyik legkeresettebb eszközévé? Beszéljünk a Canon FD bajonett történetéről, arról, miért halt ki, és miért vagyunk most mindannyian annyira odáig érte.

Egy munkaló születése

A Canon FD bajonettet 1971-ben vezették be a legendás Canon F-1 mellett, egy olyan fényképezőgépet, amelyet tankként építettek, hogy versenyezhessen a Nikon professzionális kínálatával. Az FD bajonett leváltotta a régebbi FL rendszert, és néhány mechanikai fejlesztést hozott, legfőképpen a teljes rekeszértékű fénymérést. Ez azt jelentette, hogy a keresőn keresztül nézve is ellenőrizhetted a fénymérőt anélkül, hogy a képernyő teljesen elsötétedett volna.

Ha megnézed a korai FD objektíveket, észreveszel valami szokatlant. A fotós rajongók szeretettel "breech-lock" objektíveknek hívják őket. Ahelyett, hogy az objektívet a gépre tolva az egész objektívtestet csavarnád, amíg be nem kattan, az objektívet teljesen mozdulatlanul tartod a bajonetten, és egy ezüst fémgyűrűt csavarsz az alapnál, hogy rögzítsd. Eleinte furcsa érzés, de lényegében azt jelenti, hogy nincs súrlódás az objektív- és a gépbajonett között, így elkerülhető a hosszú távú kopás.

1979-re a Canon úgy döntött, frissíti a rendszert az úgynevezett "New FD" (gyakran nFD) rendszerre. Elhagyták az ezüst breech-lock gyűrűt, és egy hagyományosabb bajonett-stílusú rögzítést vezettek be fekete kioldógombbal. Ezek az újabb objektívek általában könnyebbek és kompaktabbak, mert a Canon elkezdett kiváló minőségű műanyagokat használni a fém mellett, de az optikai képletek gyakran ugyanolyan kiválóak maradtak.

A brutális megszakítás: miért halt ki az FD rendszer

Ugorjunk az 1980-as évek végére. A fényképezőgép ipar hatalmas forradalmon ment keresztül: az autofókuszon. Olyan versenytársak, mint a Minolta, hirtelen olyan gépeket dobtak piacra, amelyek maguktól tudtak fókuszálni, és a Canon tudta, hogy agresszívan kell alkalmazkodnia, különben lemarad.

1987-ben a Canon meghozta talán a legmerészebb és legvitatottabb üzleti döntést a fényképezőgép-történelemben. Megalkották az EOS rendszert, és bevezették az új EF bajonettet, amely mechanikus karok helyett elektronikus érintkezőkön keresztül kommunikált az objektív és a géptest között. Ehhez tökéletesen igazodva teljesen megszüntették az FD vonalat.

Nem volt visszafelé kompatibilitás. Nem lehetett az értékes, szeretett FD objektíveket natívan használni az új autofókuszos Canon gépeken. A professzionális fotósok, akik több ezer dollárt fektettek be FD felszerelésükbe, dühösek voltak. Szinte egyik napról a másikra milliónyi kiváló, professzionális minőségű objektív vált árva darabbá. Ezek elárasztották a használt piacokat, és a 90-es, 2000-es években senki sem törődött velük igazán. Csak olcsó, régi üvegnek számítottak.

Újjászületés: miért szeretjük ma az FD objektíveket

Hogyan jutottunk el a "senki sem akarja ezeket" állapotból az "mindenki vadászik rájuk" helyzetbe? Két fő ok van: a tükör nélküli gépek térnyerése és a filmfotózás hatalmas fellendülése.

Mivel a modern tükör nélküli gépek (mint a Sony Alpha sorozat, Fujifilm X sorozat és a Canon saját EOS R vonala) nem tartalmaznak nagy tükrös dobozt, az objektív bajonett és az érzékelő közötti távolság rendkívül rövid. Ez azt jelenti, hogy vehetsz egy egyszerű, húsz dolláros fém adaptert, rácsavarhatod a modern digitális gépedre, és tökéletesen használhatod ezeket a vintage objektíveket. A manuális fókuszú objektívekkel való fotózás teljesen megváltoztatja a fotózáshoz való hozzáállásodat, lassít, és arra kényszerít, hogy igazán átgondold a kompozíciódat.

Ezzel párhuzamosan a régebbi 35mm-es filmes gépek népszerűsége robbanásszerűen megnőtt. A Canon AE-1 és a Canon A-1 hihetetlenül híressé váltak, és egy teljes új generációt ösztönöztek arra, hogy turkálókban és padlásokon keressen FD felszerelést.

De nem csak a fotósok körében népszerűek. Videósok és független filmesek is odáig vannak a Canon FD objektívekért. A modern digitális szenzorok, különösen a 4K és 8K felbontásúak, rendkívül élesek. Néha túl élesek, steril vagy klinikai hatást keltve. Egy negyven éves Canon FD objektív rácsatolása egy modern filmes kamerára tompítja ezt a digitális élességet. A híres "S.S.C." (Super Spectra Coating) bevonat ezekben az objektívekben enyhén meleg színárnyalatot, alacsonyabb mikro-kontrasztot és gyönyörű, filmes flare-eket hoz létre, amikor a nap felé irányítod őket. Ráadásul a régi manuális objektívek hihetetlenül sima és hosszú fókuszálási úthossza tökéletes a fókuszálás húzásához videófelvétel közben.

Felszerelés összeállítása: objektív ajánlások

Ha készen állsz egy régi iskola felszerelés összeállítására, a Canon FD objektívek keresése nagyon kifizetődő, mert szinte minden gyújtótávolságot lefedhetsz anélkül, hogy kiürítenéd a bankszámládat. Íme néhány kiemelkedő ajánlás attól függően, hogy milyen témákat szeretsz fotózni:

• Mindennapi élethez és portrékhoz: Canon FD 50mm f/1.4 vagy f/1.8. A klasszikus "nifty fifty". Az f/1.8 valószínűleg az az objektív, amely a Canon AE-1-hez járt, és végtelenül megbízható. Ha megtalálod az f/1.4-es verziót, ragadd meg. Hihetetlenül krémes háttérelmosást (bokeh) ad, és gyönyörűen teljesít gyenge fényviszonyok között.
• Utcai fotózáshoz: Canon FD 28mm f/2.8. Amikor az utcán vagy, valami széles és viszonylag kompakt kell. A 28mm bőven ad helyet a környezet megörökítésére, és ha f/5.6-ra vagy f/8-ra állítod, szinte minden éles lesz, így a zónázás gyerekjáték.
• Filmes videózáshoz: Canon FD 35mm f/2. Ez egy kultikus klasszikus a filmesek körében. Gyönyörű, természetes látószöget ad, amely nagyon hasonlít az emberi látáshoz, és a háttér elmosásának karaktere tele van egyediséggel. Érdekesség: a korai breech-lock verziók némelyike tóriumüveget használt, ami enyhén radioaktívvá tette őket, és idővel sárgulásra hajlamosak (amit a videósok imádnak az extra meleg tónus miatt).
• Részletekhez és témakiemeléshez: Canon FD 135mm f/2.5 vagy f/3.5. A vintage teleobjektívek nem kapnak elég szeretetet. Ezek a 135mm-es objektívek általában nagyon olcsók, mert most mindenki a nagylátószögűeket keresi, de hihetetlenül élesek, és gyönyörűen tömörítik a hátteret, így lenyűgöző portrékat vagy részletes építészeti felvételeket készíthetsz velük.

Hol találhatod meg őket

Mivel a Canon milliószámra gyártotta ezeket az objektíveket, ott vannak, csak meg kell tudnod, mit keresel. Vásárláskor mindig ellenőrizd az üveget gombára (kis pókhálószerű foltokra), mély karcokra vagy olajra a rekeszlamellákon. A rekeszkereket szilárdan kell kattannia, a fókuszgyűrűnek pedig simán kell forognia, nem lehet szemcsés érzete.

Ha szeretnél egy megbízható, tesztelt üveget az AE-1-hez vagy a digitális felszerelésedhez, mindig kereshetsz nálunk elérhető Canon FD készletet. Akár egy korai breech-lock tankot, akár egy könnyű nFD fixet keresel, igyekszünk a boltban tartani a klasszikusokat.

A Canon FD objektívekkel való fotózás emlékeztet arra az időszakra, amikor a felszerelést élethosszig tartó használatra tervezték. Van egy kézzelfogható öröm abban, hogy manuálisan csavarod a fókuszgyűrűt és beállítod az expozíciót, amit egy modern, fly-by-wire autofókuszos objektívvel egyszerűen nem kapsz meg. Szerezz be egy olcsó adaptert, vagy porold le egy régi A-1-et, tegyél bele filmet, és nézd meg, miről szól az egész felhajtás. Nem fogod megbánni.