Élesen emlékszem az első alkalomra, amikor egy vintage, teljesen manuális Nikon objektívet vettem az 1970-es évekből, és közvetlenül a modern digitális Nikon vázamra szereltem. Az a hihetetlenül kielégítő, precíz fémes kattanás hallatszott, amikor a helyére pattan. Nincsenek adapterek, bonyolult átalakítások. Pont úgy illeszkedett, ahogy évtizedekkel azelőtt tervezték, hogy én megszülettem volna.

Ez a Nikon F bajonett varázsa. 1959-ben mutatták be a legendás Nikon F fényképezőgéppel együtt, és ez a fotótörténet leghosszabb ideje használt cserélhető objektívcsatlakozója. Míg más fényképezőgép-óriások teljesen elhagyták régi bajonettjeiket az autofókusz megjelenésekor – így egész generációk objektívjei maradtak árván –, a Nikon makacsul és zseniálisan úgy döntött, hogy életben tartja az F bajonettet. A következő hat évtizedben finomították, frissítették és ügyes, visszafelé kompatibilis megoldásokat fejlesztettek ki, hogy áthidalják a tisztán mechanikus szerkezet és a modern, számítógépes autofókusz közötti szakadékot.

Ha belevágsz a filmes fotózásba, vagy akár vintage üveget szeretnél adaptálni modern tükör nélküli gépekre, a Nikon F bajonett megértése gyakorlatilag egy beavatási szertartás. A névadási konvenciók – Pre-AI, AI, AI-S, AF, AF-D, AF-S és G-típus – első pillantásra teljesen idegen nyelvnek tűnhetnek. De ha idővonal szerint nézed, minden tökéletesen érthető lesz. Vessünk egy pillantást ennek a gyönyörű, tartós mérnöki remekműnek az evolúciójára.

Egy legenda születése: Pre-AI (1959–1977)

1959-ben a fotózás világát erősen a telézáras fényképezőgépek uralták. De a Nikon teljesen megváltoztatta a játékot a Nikon F-fel, egy valóban professzionális egyobjektíves tükörreflexes (SLR) rendszerrel. Ezzel együtt érkezett az F bajonett eredeti változata, amit ma Non-AI vagy Pre-AI néven ismerünk.

Ahhoz, hogy a gép belső fénymérője tudja, milyen rekeszértékre van állítva az objektív, a Nikon egy jellegzetes fém kampót tett a rekeszgyűrűre. A fotósok szeretettel hívják ezeket „nyúlfüleknek”. Amikor ilyen objektívet szereltél fel, a gép fénymérőjének egy kis tüskéje pontosan beilleszkedett a fülek közé. Ezután jött a híres „Nikon shuffle” – a rekeszgyűrűt végig kellett tekerni a legnagyobb rekeszértékre, majd vissza –, hogy fizikailag indexeld az objektívet a géphez.

Az első objektívek igazi tankokként épültek. Gyönyörű, hullámos fém fókuszgyűrűkkel és nehéz üvegelemmel rendelkeznek. Ha szereted a tisztán mechanikus, tapintható vintage érzést, egy masszív Pre-AI 50mm f/1.4 igazi álom a fotózáshoz. Csak légy óvatos: egy módosítatlan Pre-AI objektívet nem lehet feltenni a legtöbb modern vagy késői filmes Nikonra (például az FM2-re vagy FE2-re), mert a rekeszgyűrű hátsó széle összenyomhatja a gép finom fénymérő karját az objektív bajonettjén belül. Ha belevágnál ezekbe a gyönyörűen megmunkált korai optikákba, a Nikon F objektívek kézi gyűjteményének felfedezése remek kiindulópont.

A folyamat egyszerűsítése: AI és AI-S (1977–1980-as évek)

1977-re a Nikon rájött, hogy a „Nikon shuffle” kissé fárasztó a gyors tempójú profi munkához. Így bevezették az Automatikus Maximális Rekeszindexelést, amit szerencsére AI-nak rövidítettek.

A Nikon teljesen áttervezte a rekeszgyűrű hátsó szélét, és egy speciális bevágást készített rajta. Az AI objektívekre tervezett gépeken (mint a szeretett Nikon FM és FE) egy kis rugós kar volt az objektív bajonettjén. Amikor egy AI objektívet csavartál a gépre, a bevágás egyszerűen megfogta a kart, és a gép azonnal tudta a maximális rekeszt. Nem kellett többé „shufflezni”! A „nyúlfüleket” ezek az objektívek még mindig megtartották, hogy teljesen kompatibilisek maradjanak a régebbi vázakkal, bár most már lyukakat fúrtak beléjük, hogy a fény átjusson a másodlagos keresőkhöz.

1981-ben a Nikon ismét frissítette ezt a rendszert AI-S-re. Lineárissá tették a rekesz működését, ami mérnöki nyelven azt jelenti, hogy a gépváz most már pontosan tudta vezérelni a rekeszt záridő-előválasztásos és program automata expozíciós módokban (amelyeket a Nikon FA vezetett be). A manuális fókusz szerelmesei számára az AI és AI-S objektívek a Nikon optikai és mechanikai tervezésének csúcsát jelentik. Selymesen simán fókuszálnak, pengeélesek, és szinte minden Nikon géppel kompatibilisek, amit azóta gyártottak.

Az autofókusz korszakának kezdete: AF és AF-D (1986–1990-es évek vége)

Az 1980-as években az autofókusz volt az új határ. Ahelyett, hogy kidobták volna az F bajonettet és újrakezdték volna az elektronikus autofókusz motorok miatt, a Nikon megtartotta a bajonettet, és egy zseniális mechanikus megoldást fejlesztett ki: a „csavarhúzó” autofókusz rendszert.

Ezekkel a korai AF objektívekkel az autofókusz motor teljes egészében a gépvázban volt. Amikor felcsavartad az objektívet, egy apró lapos fejű tüske a gép bajonettjéből beilleszkedett az objektív hátulján lévő csavarhúzó nyílásba. Ahogy a gép belső motorja forgott, fizikailag mozgatta az objektív üvegelemeit előre-hátra a fókuszáláshoz. Bonyolultnak hangzik, és őszintén szólva, kicsit zajos is – egy korai AF objektívvel fotózni egy agresszív, pörgő mechanikus zúgást jelent. De csodásan működik, és meglepően gyors a profi vázakon, mint az F4 vagy F100.

1992-ben a Nikon bemutatta az AF-D sorozatot. A „D” a távolságot jelenti. Ezek az objektívek egy mikrochipet tartalmaztak, amely visszaküldte a fizikai fókusztávolságot a gépváz számára, ami jelentősen javította a mátrix fénymérést és a vaku expozíciókat. Ha 90-es évekbeli filmes gépekkel fotózol, a vintage báj és a modern kényelem közötti átmenet olyan egyszerű, mint néhány klasszikus Nikon AF objektív beszerzése. Ezek még mindig rendelkeznek fizikai rekeszgyűrűvel, így remek hibrid opciók, ha néha manuális vázra szeretnéd feltenni őket.

Beépített motorok és modern technológia: AF-S, G és E (1998-tól napjainkig)

A csavarhúzó autofókusz rendszer megbízható volt, de zajos és korlátai voltak abban, hogy milyen gyorsan tudta mozgatni a hatalmas teleobjektíveket. Jött az AF-S korszak. Az Auto Focus-Silent rövidítése, ezek az objektívek végre kikerülték az autofókusz motort a gépvázból, és az objektív tubusába helyezték, használva a hihetetlenül gyors és csendes Silent Wave Motorokat (SWM).

Mivel a bonyolult motor most már az objektívben volt, a Nikon meg tudta jelentetni az olcsóbb, könnyű belépő szintű DSLR vázakat, amelyekben egyáltalán nem volt csavarhúzó mechanizmus. Ezek a vázak, mint a D3000 vagy D5000 sorozat, teljes mértékben a Nikon AF-S objektívekre támaszkodnak a fókuszáláshoz. Ez a korszak hozta el nekünk a kissé vitatott „G-típusú” objektíveket is. A 2000-es évek elején a Nikon végleg eltávolította a fizikai rekeszgyűrűt, teljes mértékben a gépváz vezérlőtárcsáira bízva a rekeszállítást. Bár ez kissé csalódás volt a teljes manuális vezérlés rajongóinak, egyszerűsítette az objektív tervezést és csökkentette a súlyt.

A legújabb változat, az E-típus (elektromágneses) teljesen eltávolította a mechanikus rekeszkar kampóját az objektív hátulján, és teljesen elektronikus rekeszvezérlést vezetett be. Ez jelzi az F bajonett mechanikus örökségének valódi végét, közvetlenül azelőtt, hogy a Nikon 2018-ban végleg áttért volna a tükör nélküli Z bajnettre.

Az ideális F-bajonettes felszerelés összeállítása

Amit igazán szeretek a Nikon F rendszerben, az a szabad keverhetőség szabadsága. Feltehetsz egy csúcskategóriás 2010-es AF-S objektívet egy 1990-es évekbeli analóg F100-ra, és mindig pontosan fog fókuszálni és exponálni. Ugyanakkor felcsavarhatsz egy erősen kopott 1979-es AI-S fix objektívet egy modern digitális vázra, átválthatsz manuális módra, és évtizedekkel ezelőtti vintage karakterrel készíthetsz képeket.

A felszerelés összeállítása a móka fele. Akár egy masszív, fémes 50mm f/1.4-et keresel az AI korszakból, akár egy 90-es évekbeli zoomot, hogy végre kipróbáld a kedvenc autofókuszos 35mm-es gépedet, a használt piac gyakorlatilag egy cukorkaüzlet a Nikon rajongóknak. Hogy megtaláld a következő kedvenc üvegedet, gyorsan rákereshetsz a jelenleg készleten lévő Nikon F objektívekre itt a boltban. Vagy ha vázat keresel hozzá, mindig böngészhetsz egy klasszikus Nikon SLR után, hogy megalapozd az új felszerelésedet.

Ne ijedj meg az objektív rövidítések ábécéjétől. Ha egyszer megérted az F bajonett alapvető idővonalát, egy hihetetlenül tágas, gyönyörű és viszonylag megfizethető fotós világ nyílik meg előtted. Válassz egy korszakot, amely a fotózási stílusodhoz szól, találj egy objektívet, ami passzol, és menj ki fotózni.