Mindannyian túl sok időt töltöttünk már azzal, hogy a képernyőn bámuljuk a fotókat, a kontraszt csúszkát balra húzzuk, mesterséges szemcsézettséget adunk hozzá, és hamis fénycsíkokat festünk, csak hogy egy digitális kép élőnek tűnjön. Ne érts félre, manapság a szerkesztőszoftverekkel csodálatos dolgokat lehet csinálni. De őszintén? Semmi sem múlja felül azt az érzést, amikor a kamerád hátulját nézed, vagy visszakapod a film szkennelést, és már a képen ott van az a álomszerű, filmes glóriahatás. Ez eleve hitelesebbnek tűnik, mert hát az is.

Van egy különleges varázsa a régi üvegnek, amit a modern objektívgyártók aktívan próbálnak kiküszöbölni. A mai objektívek a saroktól sarokig tartó élességre, nulla kromatikus aberrációra és abszolút optikai tökéletességre vannak tervezve. Hihetetlenül klinikaiak. De ha azt a lágy, nosztalgikus, ragyogó esztétikát keresed, ami olyan, mintha egy 1970-es évekbeli film állóképe lenne, a tökéletesség az utolsó dolog, amit akarsz. A hibákat akarod. Szükséged van a hibákra.

Beszéljünk arról, hogyan érheted el ezt a gyönyörű, természetes vintage ragyogást közvetlenül a kamerában, csak a megfelelő manuális fókuszú objektívek kiválasztásával és a fény kezelésének megértésével.

Miért ragyognak egyáltalán a vintage objektívek

Mielőtt belemennénk a konkrét objektívekbe, nagyon hasznos megérteni, miért jelenítik meg a régi objektívek a fényt úgy, ahogy. A "vintage ragyogás" titkos összetevője általában két dolog kombinációja: a gömbi aberráció és az egyszerű objektívbevonatok.

A gömbi aberráció akkor fordul elő, amikor a lencse külső szélein áthaladó fénysugarak nem egy pontban fókuszálódnak, mint a középen áthaladó sugarak. A modern objektívek nagyon összetett aszférikus elemeket használnak ennek javítására. De régen, különösen a nagy rekeszértékű objektíveknél, teljesen nyitott rekesszel fotózva éles középpontot kaptál, amit egy lágy, ragyogó glória vett körül. A fény szó szerint kifolyik a csúcsfényekből az árnyékokba.

Aztán ott vannak a bevonatok. A modern objektívek többrétegű bevonattal rendelkeznek, amelyek teljesen kiküszöbölik a becsillanásokat és a szellemképeket. Az 1960-as évek előtti vintage objektívek gyakran egyrétegű bevonattal, vagy néha egyáltalán nem rendelkeznek bevonattal. Amikor egy erős fényforrás éri a frontlencsét, a fény visszaverődik az objektív belsejében, elmosva a kontrasztot és gyönyörű, ködös ragyogást hozva létre, amit egyszerűen nem lehet egy alkalmazással utánozni.

Kedvenc objektívválasztásaim a természetes ragyogáshoz

Nem kell ezreket költened egy filmes objektívre, hogy gyönyörű filmes ragyogást kapj. Néhány legjobb objektív ehhez a megjelenéshez valójában hihetetlenül megfizethető és könnyen adaptálható modern tükör nélküli kamerákhoz vagy klasszikus 35 mm-es filmes gépekhez.

A gyors F/1.4 és F/1.2 fixek

Ha komoly ragyogást szeretnél, próbálj meg szinte bármilyen 1960-as vagy 1970-es évekbeli 50 mm f/1.4-es objektívet teljesen nyitott rekesszel használni. Személyes ajánlásaim a Canon FD 50mm f/1.4 és az Asahi Pentax Super Takumar 50mm f/1.4. A Super Takumar hihetetlenül híres a meleg tónusú megjelenéséről. Érdekesség: ezeknek az objektíveknek a korai verziói tóriumos üveget használtak, ami enyhén radioaktív. Az évtizedek alatt a sugárzás miatt az üvegelemek sárgás árnyalatúvá válnak. Ez a természetes melegítő szűrő, kombinálva a gömbi aberrációval f/1.4-es rekesz mellett, tagadhatatlanul aranyszínű, álomszerű megjelenést eredményez.

A szovjet Helios 44-2

Egy vintage karakterről szóló beszélgetés nem lehet teljes a Helios 44-2 58mm f/2 említése nélkül. Ez a régi szovjet objektív legendás a vad, örvénylő bokeh-járól, de fantasztikus az éteri ragyogás létrehozásához is. Mivel az optikai kialakítása egy korrigálatlan másolata egy régi Zeiss Biotarnak, szinte semmilyen ellenállása nincs a becsillanásokkal szemben. Ha a témádat a nap felé fordítod háttal, és hagyod, hogy a fény a Helios szélére essen, az egész kép meleg, alacsony kontrasztú mosással telik meg, ami egyszerűen a végtelen nyarat idézi.

Vintage háború előtti telémetes objektívek

Ha igazán mélyre akarsz merülni a kiszámíthatatlan lágyításban, nézz utána a második világháború előtti bevonat nélküli objektíveknek. Régi Leica menetű (L39) objektívek, mint az első Elmars vagy Summar 50mm f/2 objektívek, hírhedten hajlamosak a becsillanásra. Mivel teljesen hiányoznak az antireflexiós bevonatok, bármilyen erős fény a képen automatikusan kifelé ragyog, gyönyörűen lágyítva a bőrt és hangulatos, atmoszférikus ködöt adva az egész képnek.

Nem csak az objektív számít, hanem az is, hogyan világítod meg

Itt egy kemény igazság: megveheted a világ legkarakteresebb vintage objektívjét, kimehetsz vele egy lapos, borult kedd délben, és a képeid csak tompák és unalmasak lesznek. A vintage ragyogás a fény reakciója. Ha ragyogást akarsz, jól kell etetned az objektívet.

• Fogadd el a háttérvilágítást: A legkönnyebb módja a gyönyörű objektív ragyogás kiváltásának, ha a fény felé fotózol. Helyezd a témádat közéd és a nap közé a késő délutáni aranyórában. Hagyd, hogy a napfény megérintse az objektív frontlencséjét.
• Keresd az erős kontrasztot éjszaka: Az éjszakai utcai fotózás szinte kifejezetten a lágy vintage objektíveknek való. Egy sötét utca, amit egy magányos, fényes neonreklám vagy egy erős utcai lámpa világít meg, tökéletes. Az intenzív kontraszt arra kényszeríti a fényt, hogy átszivárogjon a sötét árnyékokba, létrehozva azt a hangulatos filmes halációt.
• Vedd le az objektívsapkát: Általában azt tanítják, hogy mindig használjunk objektívsapkát, hogy megvédjük a képeket a kontraszt elvesztésétől. Dobd ki ezt a szabályt az ablakon. Ha becsillanásokat és ködöt akarsz, be kell engedned a felesleges fényt az üveghez.

A szűrő csaló kódja

Rendben, tegyük fel, hogy csak modern, klinikailag tökéletes autofókuszos objektíveid vannak, de mégis szeretnéd azt az organikus megjelenést számítógép használata nélkül. Biztosan csalhatsz fizikai üveg szűrőkkel. Ez egy régi hollywoodi trükk, ami mostanában hatalmas visszatérést él meg.

A diffúziós szűrők úgy működnek, hogy a kép éles, magas frekvenciájú részleteit finoman szétszórják. A black mist szűrők itt az arany standardot jelentik. Apró fekete pöttyökből állnak, amelyek az üvegbe ágyazva szórják a csúcsfényeket, miközben igyekeznek az árnyékokat viszonylag sötéten és kontrasztosan tartani.

Ha igazán kísérletező kedvű vagy és nem akarsz pénzt költeni, készíthetsz saját diffúziós szűrőt. Vegyél a legolcsóbb, legrosszabb minőségű UV szűrőt. Húzz rá szorosan egy fekete harisnyát a szűrő hátuljára, vagy fújj egy kis olcsó hajlakkot a szűrő elejére. Teljesen őrülten hangzik, de gyönyörűen szétszórja a fényt, és teljesen egyedi, megismételhetetlen ragyogást ad.

Készen állsz, hogy a fény után eredj?

Ha a gondolkodásmódodat átváltod a "tökéletesen exponált, technikailag hibátlan kép" megörökítéséről a "hangulat" megörökítésére, az mindent megváltoztat a fotózásban. Ha elengeded az élességet és belemész a régi felszerelés furcsa, különc optikai hibáiba, a fotózás újra hihetetlenül szórakoztató lesz. Ha már alig várod, hogy eldobd a szerkesztő csúszkákat és ezt a varázslatot közvetlenül a keresődön keresztül lásd, egy jó kiindulópont egy régi fix objektív beszerzése nagy rekesszel. Ezeket könnyen adaptálhatod bármilyen digitális rendszerhez, amit most használsz. Nézd meg a klasszikus manuális fókuszú objektívek választékát, hogy találj valami igazán karaktereset, vagy ha a jelenlegi felszereléseddel akarsz kísérletezni, szerezz be néhány kreatív szűrőt, hogy elkezdd lágyítani a kemény modern csúcsfényeket. Ne javítsd a képeidet számítógépen, hanem kezdj el játszani a fénnyel a való világban.