Ha ezt olvasod, majdnem biztos vagyok benne, hogy pontosan ott tartasz, ahol néhány évvel ezelőtt én voltam. Felvettél egy vintage filmes fényképezőgépet vagy egy szép tükör nélküli rendszert, megfogtál egy megbízható 50mm-es objektívet, és gyakorlatilag mindent azzal fényképeztél. Az 50mm csodálatos. Ez a vitathatatlan mindennapi fotózás királya. De nemrég próbáltál egy szoros portrét készíteni egy barátodról, és valami nem stimmelt. Talán az orruk tűnt egy kicsit túl hangsúlyosnak, vagy a háttér volt túl zavaró, bármennyire is szélesen nyitottad a rekeszt.

Ez az a pillanat, amikor minden fotós rájön, hogy szüksége van egy dedikált portréobjektívre. És ez a felismerés azonnal belecsöppent egy a fotózás legrégebbi vitáiba: 85mm-es vagy 135mm-es objektívet válassz?

Mindkét gyújtótávolság legendás a portrék terén. Vintage objektívgyártók, mint a Canon, Nikon, Pentax és Minolta évtizedeken át tökéletesítették az optikákat mindkettőhöz. De teljesen más hatást gyakorolnak a modell arcára, a háttérre és arra, hogyan lépsz kapcsolatba a fotózott személlyel. Nézzük meg, mi választja el igazán az 85mm-t a 135mm-től, hogy megtaláld, melyik illik leginkább a stílusodhoz.

Az 85mm: Intimitás és a tökéletes munkatávolság

Az 85mm-et szívesen nevezem „beszélgetős” portréobjektívnek. Amikor egy fej- és vállportrét készítesz 85mm-rel, általában hat-nyolc láb távolságra állsz a modelltől. Nem kell kiabálnod. Könnyen adhatsz utasításokat, mondhatsz viccet, és az energia nagyon természetes, intim marad.

Optikailag az 85mm eléri azt a pontot, amit sokan az emberi arcvonások abszolút édes pontjának tartanak. Éppen annyi tömörítést ad, hogy kisimítsa a szélesebb objektíveknél előforduló torzulásokat, így az arcok hihetetlenül előnyösnek és arányosnak tűnnek. Egy kicsit karcsúsítja az állvonalat anélkül, hogy az arc természetellenesen laposnak hatna.

De az 85mm igazi szuperereje a kontextus. Még akkor is, ha szélesen, például f/1.8 vagy f/1.4 rekeszértéken fotózol, hogy elmosd a hátteret, az 85mm mégis megadja a nézőnek a hely érzését. Ha valakit egy szabadtéri kávézóban fotózol, a háttér gyönyörűen elmosódik, de még mindig felismerhető, hogy kávézó. Lágy, ragyogó utcai lámpák, távoli fák formái vagy a színes elmosódás a járó autókról. A háttér elnyomott, de nem teljesen eltűnt. A környezet története megmarad.

A 135mm: Maximális dráma és teljes izoláció

Ha az 85mm a finom intimitásról szól, a 135mm a nyílt drámáról. Egy 135mm-es objektív felhelyezése a gépedre teljesen megváltoztatja, hogyan látod a jelenetet. Ez egy rövid teleobjektív, és fő feladata, hogy izolálja a modellt a környezetétől.

Amikor egy 135mm-es portrét készítesz f/2.8 vagy f/3.5 rekeszértéken, a háttér nem csak elmosódik. Teljesen színfolttá olvad össze. A látómező annyira szűk, hogy gyakorlatilag bárhová helyezheted a modellt egy zavaros, teljesen figyelemelterelő háttér elé – például egy szemetes vagy egy forgalmas parkoló – és az objektív krémes, absztrakt festménnyé alakítja azt. Nem kell többé a tökéletes helyszínt keresned. Csak jó fényre van szükséged.

Aztán ott van a tömörítés. Mivel sokkal messzebbről kell fotóznod (gyakran 12-15 láb vagy még távolabbról) egy szabványos portréhoz, a távolság egy vizuális hatást hoz létre, amit objektív tömörítésnek hívnak. Ez drámaian közelebb húzza a hátteret a modellhez. Ez a szélsőséges tömörítés hihetetlenül előnyös azoknak, akiknek nagyobb arcvonásaik vannak, mert természetesen laposabbá teszi a mélységet. Az orrok kisebbnek tűnnek, az arcok tökéletesen egyenletesek.

Az ár? A munkatávolság nehéz lehet. 15 láb távolságból már hangosan kell beszélned, hogy utasításokat adj. Sokkal inkább formális fotózásnak tűnik, és kevésbé két barát laza találkozójának. Ha egy forgalmas városi parkban fotózol, az emberek folyamatosan átsétálnak közéd és a modell közé.

Benti nehézségek vs. szabadtéri szabadság

Mielőtt döntesz, tényleg el kell gondolkodnod, hol fotózol a legtöbbet.

Ha beltéren, kis utcai lámpákkal megvilágított sikátorokban vagy szűk kávézókban fotózol, a 135mm a táskádban marad. Egyszerűen túl hosszú. Szinte a falnak kell támaszkodnod, és még így sem fér bele az egész arc a képkeretbe. Beltéri portrékhoz vagy szűk városi környezethez az 85mm gyakorlatilag kötelező. Megadja a szükséges mozgásteret.

Viszont ha főként nagy, nyitott tereken – például közparkokban, strandokon, mezőkön vagy kiterjedt városi helyszíneken – fotózol, a 135mm igazán életre kel. A tér lehetővé teszi, hogy hátralépj, és hagyd, hogy az objektív varázsoljon. Őszintén azt gondolom, hogy ez a végső szabadtéri portré gyújtótávolság, mert teljesen eltünteti a távolban lévő zavaró rendetlenséget.

Hogyan dönts, melyik stílus a tiéd

A két gyújtótávolság közötti választás igazából azon múlik, mit szeretnél, hogy a képeid mondjanak.

• Válaszd az 85mm-t, ha: szereted a környezeti portrékat. A háttereket lágyan, de felismerhetően akarod. Gyakran fotózol beltéren, vagy a természetes beszélgetésre támaszkodsz, hogy a modellek kényelmesen érezzék magukat. Egy sokoldalú objektívet szeretnél, ami portrékra is jó, de utcai fotózáshoz és részletekhez is használható.
• Válaszd a 135mm-t, ha: azt a álomszerű, magas színvonalú editorial megjelenést keresed. Főként szabadtéren fotózol, és szeretnéd elolvasztani a csúnya háttereket. Imádod a szoros portrékat és a specifikus, drámai háttértömörítést, amit csak a teleobjektívek tudnak nyújtani.

Őszintén? Nem tudsz rossz döntést hozni. Mindkettő alapvető eszköz. Amikor először kezdtem komolyan foglalkozni portrézással, az 85mm mellett döntöttem, mert könnyebb volt minden nap magammal vinni. De amikor először béreltem egy vintage 135mm-et, és láttam, mit művel egy forgalmas városi utca hátterével, teljesen beleszerettem. A legtöbb portréfotós végül mindkettőt megveszi.

Vintage üvegek beillesztése a felszerelésedbe

Ha szeretnéd bővíteni a táskádat ezekkel a gyújtótávolságokkal, nagyon ajánlom, hogy nézz körül vintage manuális fókuszú objektívek között. Régen a gyártók szívüket-lelküket beletették az 85mm és 135mm-es modellek tervezésébe. Egy klasszikus Pentax Takumar, egy Canon FD vagy egy Nikon Nikkor hihetetlen karaktert, gyönyörű becsillanásokat és azt a mechanikus, teljesen fémes érzést adja, amit a modern műanyag objektívek nem tudnak. Párosítsd őket filmes géppel vagy adaptáld a modern tükör nélküli vázadhoz a lenyűgöző eredményekért.

Ha szeretnéd fejleszteni a portrézási tudásodat, böngéssz a klasszikus üvegek remek választékában. Nézd meg ezt a keresést, hogy találj egy gyönyörű vintage 85mm-es objektívet, vagy ha azt a vad teleobjektív tömörítést szeretnéd, nézd meg a klasszikus 135mm-es objektívek elérhető kínálatát.

Bármerre is indulsz, a 50mm-es biztonsági zónából való kilépés teljesen megváltoztatja, hogyan látod a fényt, a távolságot és a modelljeidet. Fogj egy kávét, találkozz egy baráttal, és menj portrékat fotózni. Imádni fogod az eredményt.