Legyünk őszinték egy pillanatra. Ha mélyen belemerültél a fotózásba, valószínűleg már görgettél át Leica digitális telémetrikus fényképezőgépek képei között hajnal 2-kor, megnézted a bankszámládat, és halkan sóhajtottál. Az álom, hogy legyen egy digitális Leica M, mint az M10 vagy M11, hihetetlenül gyakori, de mivel az árak gyakran egy jó használt autó árával vetekszenek, sokunk számára elérhetetlen.

De mi van, ha szereted a manuális fókuszú objektívek tapintható, mechanikus érzetét? Mi van, ha egy kis, gyönyörű kamerarendszert szeretnél, ami lelassít, és arra késztet, hogy a fényre, távolságra és kompozícióra gondolj? Pont erre való a Fujifilm X-sorozat. A Fuji fantasztikus, retró stílusú digitális vázait Leica M-bajonettes üvegekkel párosítva vitathatatlanul a legjobb „Digitális M” élményt nyújtja, amit második jelzálog nélkül megkaphatsz.

Három éve használom az M-bajonettes üvegeket a Fujifilm X-Pro2-őmön, és őszintén szólva teljesen megváltoztatta, hogyan kezelem a kamerámat. Beszéljünk arról, miért olyan különleges ez a kombináció, hogyan állítsd be, és mit kell tudnod, mielőtt adaptereket kezdesz vásárolni.

Miért tökéletes páros a Fujifilm és az M-bajonett

A Fujifilm valóban érti a fotós gondolkodásmódját. Kameráik már fizikai tárcsákkal rendelkeznek az ISO, záridő és expozíciókorrekció beállításához. Az objektíveken fizikai rekeszgyűrűk vannak. Amikor egy manuális M-bajonettes objektívet teszel egy Fuji vázra, az nem tűnik egy esetlen megoldásnak. Olyan érzés, mintha a kamera erre született volna.

Az M-bajonettes objektívek legendásak, és nem véletlenül. Akár eredeti Leica Summicronokat, vintage Minolta M-Rokkort vagy modern Voigtlander Noktonokat vásárolsz, ezek az objektívek hihetetlenül kompaktak. Szilárd sárgarézből és alumíniumból készülnek, ami sűrű, prémium súlyt ad nekik. Mivel a tükör nélküli kamerák, mint a Fuji, bajonettje és az érzékelő közötti távolsága (flange distance) nagyon rövid, csak egy nagyon vékony fém adapterre van szükség az M objektív felszereléséhez. Az eredmény egy kicsi, kiegyensúlyozott csomag, ami tökéletes utcai fotózáshoz, utazáshoz vagy mindennapi használathoz.

A crop faktor: újra kell tanulni a gyújtótávolságokat

Mielőtt rohannál és vennél egy 50mm-es objektívet, azt gondolva, hogy ez lesz a mindennapi alapobjektíved, beszélnünk kell az APS-C szenzorméretéről.

A Fujifilm X-sorozatú kamerák APS-C szenzorokat használnak, amelyek 1,5x-ös crop faktort jelentenek a teljes képkockás 35mm-es filmhez képest. Ez azt jelenti, hogy bármilyen objektív gyújtótávolságát megszorozod 1,5-tel, hogy megkapd a teljes képkockás megfelelő látószöget. Ez teljesen megváltoztatja, hogyan építed fel az objektívkészletedet.

• 28mm-ből 42mm lesz: Ez egy hatalmas aranyközépút. Pont a klasszikus 35mm és 50mm gyújtótávolság között helyezkedik el, így szinte tökéletes, sokoldalú objektív mindennapi dokumentarista és utcai fotózáshoz.
• 35mm-ből 53mm lesz: Egy 35mm-es M-bajonettes objektív hihetetlen „nifty fifty”-vé válik egy Fujin. Szuper természetes portrékhoz, szűk utcai jelenetekhez és részletekhez.
• 50mm-ből 75mm lesz: A szokásos 50mm-es hirtelen gyönyörű rövid teleobjektív portréobjektívvé válik. Kiváló témakiemelést kapsz, különösen nagy rekesznél.

Eleinte egy kis fejben számolás kell, de ha megszokod, teljesen természetesnek érzed majd. Az én mindennapi objektívem valójában egy Voigtlander 35mm f/1.4, ami megadja azt a klasszikus 50mm-es nézetet gyönyörű, enyhén hibás vintage megjelenéssel teljes nyíláson.

Adapterek: a titkos „helikoid” fegyver

Amikor először kezdtem vintage objektíveket adaptálni, csak megvettem a legolcsóbb, 15 dolláros fémgyűrű adaptert, amit online találtam. Teljesen jól működött. Mivel az M-bajonett és a Fuji X közötti adapter nem igényel optikai üveget az infinity fókusz eléréséhez, egy olcsó fém cső is megteszi a feladatot.

De végül elértem egy frusztráló határt: a minimális fókusztávolságot. Mivel a telémetrikus kamerák nem keresztülnézős megfigyelést használnak, az objektíveik általában nem tudnak 0,7 méternél (kb. 2,3 láb) közelebb fókuszálni. Ha ételfotókat vagy szűk részleteket próbálsz készíteni egy standard adapterrel, kényelmetlenül hátrahajolva kell fókuszálnod.

A megoldás egy „közeli fókuszú” vagy makró helikoid adapter. Ezek az adapterek beépített fókuszáló hengerrel rendelkeznek, ami kissé eltávolítja az objektívet az érzékelőtől. Az adapter eltekerésével bármely M-bajonettes objektívet ideiglenesen makró objektívvé alakíthatsz, lehetővé téve, hogy akár néhány centiméterre is fókuszálj. Ez teljesen megváltoztatja a játékot, és az M-bajonettes üveg tükör nélküli kamerákhoz való adaptálása sokkal jobb, mint ugyanazokat az objektíveket hagyományos filmes telémetrikusokon használni.

Manuális fókusz elsajátítása modern technikán

Ha hozzászoktál a modern autofókusz követéshez, ami negyven mérföld per órával egy madárra fókuszál, a manuális fókuszálás ijesztőnek tűnhet. Ígérem, nem az. A Fujifilm hihetetlen manuális fókusz segédeszközöket épített a kameráiba.

A legjobb eszköz matematikailag és gyakorlatilag a fókuszkiemelés (Focus Peaking). A kamera beállításaiban megadhatod, hogy a kamera világos színnel emelje ki a fókuszban lévő éleket (én általában a piros, magas szintet preferálom). Ahogy lassan tekered a vintage objektíved selymesen sima fókuszgyűrűjét, egy vörös hullám fog végigcsillogni a képernyődön vagy az elektronikus keresődben, egyértelműen megmutatva, mi éles. Ez intuitív, rendkívül gyors és nagyon addiktív.

Van néhány kamera beállítás, amit mindenképp állíts be, mielőtt elindulsz:

• Fotózás objektív nélkül: Ezt a beállítást „BE” kell kapcsolni. Mivel a manuális objektíveknek nincs elektronikus érintkezőjük, a Fuji agya azt hiszi, nincs objektív felszerelve, és különben nem engedi exponálni.
• Adapter beállítása: Menj be a menübe, és add meg az objektív gyújtótávolságát. Ez két okból fontos. Először is, helyesen rögzíti a gyújtótávolságot a fotó EXIF adataiban. Másodszor, ha a Fuji vázad IBIS-szel (beépített képstabilizátor) rendelkezik, ez megmondja a mechanikus szenzornak, mennyit kell kompenzálnia a kézremegés miatt.

Lassítás a gyorsuláshoz

Amit igazán szeretek az M-bajonettes/Fuji hibridben, az nem csak a képminőség vagy a kamera mérete – hanem az, ahogyan a rendszer viselkedésre késztet. Az autofókusz, szemkövetés és digitális rekeszvezérlés eltávolításával a kamera nem számítógépnek, hanem hangszernek érződik.

Ha zónafókuszt használsz egy manuális objektíven – előre beállítod a fókuszt 8 lábra és a rekeszt f/8-ra – a kamerád gyakorlatilag azonnal exponál. Amint megnyomod a gombot, elkészül a kép. Nem kell várni, hogy a motor a kontrasztot keresse az árnyékokban. Utcai fotózáshoz ez a régi módszer meglepően gyorsabb, mint a legfejlettebb digitális autofókusz rendszerek.

Ráadásul a tiszta manuális üveg egyszerűen karakteres. A modern Fuji objektívek hihetetlenek – klinikailag élesek, torzításmentesek és kiküszöbölik a kromatikus aberrációt. De néha a tökéletesség unalmas. Egy negyven éves objektív vagy egy modern manuális objektív, amely klasszikus optikai formulákkal készült, csillogó, ragyogó fényeket és filmes lágyítást ad teljes nyíláson, amit semmilyen digitális szűrő nem tud utánozni.

Belevágni

Nem kell Leica embléma ahhoz, hogy úgy fotózz, mintha lenne. A Fujifilm színkezelése és váztervezése, párosítva az M-bajonettes üveg mechanikus tisztaságával, igazi öröm. Áthidalja a fotózás analóg öröksége és a digitális szenzorok kényelme közötti szakadékot.

Ha egy tudatosabb, átgondoltabb fotózási élményre vágysz, és szeretnél elkezdeni egy hibrid rendszert építeni, az adaptált üvegek világa hihetetlenül kifizetődő. Kezdheted azzal, hogy megnézed, tudsz-e manuális fókuszú objektívet találni, ami belefér a költségvetésedbe és stílusodba, vagy akár beszerezhetsz néhány L39-es csavarbajonettes üveget, amit könnyen adaptálhatsz M-bajonettre. Akár a város utcáin barangolsz, akár csak a kávézós reggeleket dokumentálod, a „Digitális M” rendszer biztosan újraéleszti a fotózás egyszerű folyamatának szeretetét.