Ismered azt az érzést, amikor visszakapod a laborból a film szkenneléseket, és annyira izgatott vagy, hogy megnézd azokat a hangulatos, ragyogó éjszakai felvételeket, amiket órákig állítottál be, csak hogy kiderüljön, hogy szinte teljesen fekete képek? Homályos árnyékok, nulla részlet, és talán csak egy halvány utcai lámpa elmosódott fénye. Ez őszintén az egyik legszívszorítóbb átmeneti rítus bárki számára, aki az analóg fotózásba kezd.

Rengeteg drága filmet rontottam el teljesen, mire végre megtanultam, miért voltak rosszak az éjszakai számításaim. Használtam fénymérőt, stabil állványt, és a számításokat is tökéletesen végeztem. De a film nem törődött a számításaimmal. A hiányzó darab a kirakósban egy nagyon ijesztő, tudományosan hangzó névvel rendelkezett: reciprocity failure (reciprocitás hibája).

Ez olyan kifejezésnek hangzik, amit párterápiában használnak, de a reciprocity failure valójában csak egy kémiai furcsaság, amivel minden filmes fotósnak szembe kell néznie. Ha megérted, mi ez és hogyan kompenzáld, az éjszakai fotózás stresszes szerencsejátékról az egyik legkifizetődőbb módjává válik a filmes fényképezésnek.

Mi is pontosan a reciprocity törvénye?

Mielőtt arról beszélnénk, miért hibásodik meg, beszéljünk arról, hogyan működik normálisan. A mindennapi nappali fotózásban az expozíció egy nagyon egyszerű kapcsolat alapján épül fel a lencse rekesznyílása (mennyi fény éri a filmet) és a záridő (mennyi ideig éri a fény a filmet) között. Ezt a kapcsolatot reciprocity törvényének hívjuk.

Képzeld el a filmexponálást úgy, mint egy pohár víz megtöltését a csapból. Kinyithatod a csapot teljesen (széles rekesz) és egy pillanat alatt megtöltheted a poharat (gyors záridő). Vagy kinyithatod csak egy kicsit, hogy csöpögjön (szűk rekesz), és több másodperc alatt töltheted meg a poharat (lassú záridő). Amíg a pohár megtelik, az eredmény pontosan ugyanaz.

Ha a fénymérőd azt mondja, hogy a helyes expozíció 1/60 másodperc f/8 rekesz mellett, akkor biztonsággal feltételezheted, hogy 1/30 másodperc f/11 mellett pontosan ugyanazt az expozíciót kapod. A matematika tökéletesen reciproka. Egy lépés rekeszt szűkítesz, egy lépést lassítasz a záridőn. Egyszerű.

Miért fárad el a film (a hiba része)

Itt jön a csavar: a film lényegében csak műanyag, amelyet fényérzékeny ezüst-halogenid kristályok borítanak. Erős fényben ezek a kristályok fotonokkal bombázódnak és azonnal reagálnak. De amikor a fény szintje drasztikusan lecsökken, és a zárat másodpercekig vagy akár percekig nyitva tartod, a kémia másként kezd viselkedni.

Amikor a fény csak lassú, gyenge csepegésként éri a filmet, az ezüst kristályok kevésbé hatékonyak a fény elnyelésében. Szeretem úgy elképzelni, hogy a film unatkozik vagy elalszik. Körülbelül egy másodperc folyamatos expozíció után a matematikai kapcsolat az idő és a fény között megszakad. A film egyre kevésbé érzékeny lesz, minél tovább marad nyitva a zár.

Ez azt jelenti, hogy ha a fénymérőd azt mondja, hogy egy sötét sikátor megörökítéséhez 10 másodperces expozíció kell, a zár 10 másodperces nyitva tartása valójában erősen alulexponált képet eredményez. Ahhoz, hogy a 10 másodpercnyi fénygyűjtésnek megfelelő mennyiséget kapj, valójában 30 vagy 40 másodpercig kell nyitva tartanod a zárat. A filmnek extra időre van szüksége, hogy ugyanazt a munkát elvégezze.

Mikor kell elkezdened számolni vele?

Általános szabályként a reciprocity failure akkor lép fel, amikor a mért záridő hosszabb, mint 1 másodperc. Ennél gyorsabb záridőknél nyugodtan bízhatsz a fénymérődben, ahogy szoktál.

Azonban a trükk az, hogy minden egyes filmes anyag másként reagál. Vannak olyan filmek, amelyek szinte alig veszítenek érzékenységükből, míg mások szinte azonnal „elalszanak”.

Például a Fujifilm Acros (mind az eredeti, mind az újabb Acros II) legendás az éjszakai fotósok körében, mert nem tapasztal reciprocity failure-t, amíg az expozíció el nem éri a körülbelül 120 másodpercet. Ez egy teljesen kivételes eset. Másrészt egy régebbi klasszikus emulzió, mint a Fomapan 100 hírhedten rossz reciprocity tulajdonságokkal rendelkezik. Egy mért 10 másodperces expozíció Fomapanon akár több mint egy perc zárnyitást is igényelhet a megfelelő képhez.

Színeltolódások hosszú expozícióknál

Ha főleg fekete-fehér filmet használsz, csak a fényérzékenység csökkenésével kell törődnöd. Ha színes negatív filmet (mint a Kodak Portra vagy Cinestill) vagy színes pozitív diát használsz, akkor a helyzet egy kicsit furcsább.

A színes film több kémiai rétegből áll, általában úgy vannak egymásra rétegezve, hogy a kék, zöld és piros fényt rögzítsék. Mivel ezek a rétegek kémiailag különböznek, nem ugyanabban az ütemben tapasztalják a reciprocity failure-t. Hosszú expozíció alatt a zöld réteg érzékenysége gyorsabban csökkenhet, mint a pirosé.

Az eredmény? Furcsa, néha kiszámíthatatlan színeltolódások a kép árnyékaiban. Észreveheted, hogy az éjszakai fotóid mély árnyékai jellegzetes zöldes vagy bíboros árnyalatot kapnak. Sok éjszakai fotós kifejezetten szereti ezt a hatást, mert ez egy nagyon jellegzetes, filmes, filmeszerű hangulatot ad az éjszakai fotózásnak, amit a digitális szenzorok nehezen tudnak organikusan utánozni.

Hogyan számold ki az új expozíciós időt

Régen a fotósoknak Kodak vagy Ilford által kiadott nyomtatott adatlapokat kellett magukkal hordaniuk, amelyek bonyolult logaritmikus grafikonokat tartalmaztak az expozíciós korrekció kiszámításához. Megmérték a jelenetet, megnézték a grafikont, és vonalat húztak, hogy megtalálják az új időt.

Szerencsére ma már nem kell ezt csinálni. Bár még mindig megtalálhatók ezek a táblázatok bármely film technikai adatlapján (és érdemes is megnézni őket, hogy jobban megértsd a kedvenc filmjeidet), a modern módszer sokkal egyszerűbb. Csak használd a telefonodat.

• Használj reciprocity alkalmazást: Számos ingyenes és fizetős app létezik iOS-re és Androidra, amelyeket kifejezetten erre fejlesztettek. Csak válaszd ki a használt filmes anyagot (például Ilford HP5+ vagy Kodak Gold), írd be a fénymérő által javasolt záridőt, és az app azonnal megadja a korrigált időt. Néhány app beépített visszaszámlálót is tartalmaz, ami nagyon hasznos, amikor hidegben állsz az éjszaka közepén, és vársz egy 2 perces expozíció befejezésére.
• Az ujjgyakorlat módszer: Ha lemerült a telefonod, és nem ismered pontosan a filmed korrekciós faktorát, próbálj meg fejben kicsit túlexponálni. Egy 2 másodperces mért expozícióhoz lőj 4 másodpercet. 4 másodperchez 10-et. 10 másodperchez 30-at. Ez nem tudományos, de a film nagyon jól kezeli a túlexponálást, különösen a fekete-fehér. Mindig jobb, ha túl sokáig hagyod nyitva a zárat, mint ha túl rövid ideig.

Felszerelés, amire szükséged van az éjszakai filmes fotózáshoz

A hosszú expozíciós filmfotózás hihetetlenül kézzelfogható és szórakoztató, de egy kis előkészületet igényel. Nem tudsz 30 másodperces expozíciót kézből lőni, bármennyire is visszatartod a lélegzeted.

Természetesen szükséged van egy masszív állványra. De ezen túl szükséged van egy módra, hogy a fényképezőgépet érintés nélkül indítsd el, mert még az ujjad rezgése is elmosódást okozhat hosszú expozíció alatt. Sok vintage mechanikus gépen van menetes zárkioldó gomb, amit kifejezetten erre terveztek.

Ha éjszakai sétákra készülsz, az Old Cams by Jens-nél általában tartunk jó készletet hasznos analóg kiegészítőkből. Egy megbízható mechanikus kábelkioldó valószínűleg a legolcsóbb és legfontosabb felszerelés, amit hosszú expozíciós munkához vehetsz. Csak csavard be, állítsd a gépet Bulb módba (a záridő tárcsán a „B” jelzés), és rögzítsd. Érdemes beszerezni egy jó fénymérőt is, ha a géped beépített mérője sötétben gyengén teljesít, ami sok régebbi tükörreflexes gépre igaz.

Fogadd el a próbálkozás és hibázás folyamatát

A hosszú expozíciós filmfotózás türelmet igényel. Sokszor fogsz várakozni. De van egy mély, csendes elégedettség abban, hogy beállítasz egy képet, gyorsan kiszámolod a telefonodon az időt, lezárod a kábelkioldót, és csak állsz a csendes éjszakában, miközben a világ elhalad a lencséd előtt.

Ne félj bracketingelni az expozícióidat, amikor először kezded. Ha a kiszámolt idő 45 másodperc, készíts egy képet 45 másodperccel, és egy másikat 90 másodperccel, hogy lásd, mit bír el a film. A film szereti a fényt, és szinte mindig azt tapasztalod, hogy az expozíció kicsit történő túlhúzása gazdagabb árnyékokat és jobb kontrasztot eredményez. Fogj egy állványt, válassz egy megbocsátó filmet, mint az HP5, és indulj el utcai lámpákat vadászni.