Teljesen odavagyok a filmes fényképezőgépeimért. Nincs semmi olyan, mint egy vintage tükörreflexes gép mechanikus kattanása, vagy az izgalom, amikor egy hétig vársz, hogy megérkezzenek a negatív szkennek az e-mail fiókodba. De legyünk őszinték egy pillanatra – a filmes fotózás elképesztően drága lett. Bár nagyon szeretnék Kodak Portra filmet használni a napi sétáimon, a bankszámlám határozottan nem ért egyet ezzel az életmóddal. Szóval, mint sok analóg rajongó, én is sokat fotózom digitálisan.

Ha hasonló vagy hozzám, valószínűleg megnézed azokat a hiper-tiszta, klinikailag éles digitális RAW fájlokat, amiket a modern gépedből importálsz, és úgy érzed, hogy kicsit élettelenek. A digitális szenzorokat tökéletesre tervezték. Minden apró kontrasztot, minden árnyék részletet és minden pontos színhőmérsékletet brutális őszinteséggel rögzítenek. A film viszont csodálatosan tökéletlen.

A jó hír? Teljesen áthidalhatod ezt a különbséget. Egy kis szándékos szerkesztéssel Lightroomban, Capture One-ban vagy bármilyen szoftverben, amit használsz, ráveheted a digitális fájljaidat, hogy sokkal inkább viselkedjenek a kedvenc analóg filmjeidhez hasonlóan. Ez egy kicsit több gondolkodást igényel, mint csak ráhúzni egy véletlenszerű vintage előbeállítást egy rosszul megvilágított képre, de ha megérted az alapvető fogalmakat, második természeteddé válik.

Valójában az üveggel kezdődik

Mielőtt egyetlen csúszkát is megmozdítanánk a szoftverünkben, beszélnünk kell arról, hogyan készül a kép. A modern digitális objektívek hihetetlenül élesek a sarkoktól a középpontig, és speciális bevonatokkal rendelkeznek, hogy kiküszöböljék a becsillanásokat és a szellemképet. A klasszikus filmes filmeket viszont olyan objektíveken keresztül fotózták, amelyeknek volt egy kis karakterük – szépen becsillogtak, a széleken kicsit veszítettek az élességből, és néha ragyogtak a fényes pontok körül.

Ha igazán azt szeretnéd, hogy a digitális fájljaid filmes hatásúak legyenek, a legjobb trükk, ha abbahagyod a modern objektívek használatát. Egy régebbi objektív adaptálása a modern tükör nélküli vagy DSLR gépedre azonnal tompítja a digitális élességet. Megkapod az organikus színvisszaadást, a kissé lágyabb kontrasztot és az álomszerű bokeh-t, amit a szoftver nehezen tud tökéletesen utánozni. Ez analóg alapot ad a RAW fájljaidnak.

A helyes expozíció és dinamikatartomány

Alapvető különbség van abban, hogyan kezelik a fényt a film és a digitális szenzorok. A digitális szenzorok általában hihetetlenül jól rögzítik a részleteket az árnyékokban, de nagyon agresszíven vágják le a csúcsfényeket. Ha egy digitális szenzoron a világos égbolt teljesen kifehéredik, az örökre elveszett. A negatív film pont fordítva működik. Hihetetlen részletességet őriz meg a világos csúcsfényekben, de ha alulexponálod, az árnyékok gyorsan sáros, szemcsés semmivé válnak.

Amikor egy RAW fájlt filmes hatásúra szerkesztesz, azt az analóg dinamikatartományt akarod utánozni. Kezdd azzal, hogy csökkented a digitális csúcsfényeket, hogy visszahozd az égboltot és a világos pontokat, ezzel szimulálva, ahogy a negatív film szépen elhalványul a fényben. Ezután próbáld meg kissé emelni az árnyékokat. Nem túl sokat – nem akarsz lapos HDR képet –, de eleget ahhoz, hogy utánozd, ahogy a negatív szkennek kiegyensúlyozzák a szélsőséges kontrasztú jeleneteket.

A varázslat a tónusgörbében rejlik

Ha csak egy tanácsot viszel el ebből az egész útmutatóból, legyen ez: a tónusgörbe mesteri kezelése a film hatás elérésének abszolút titka.

A film nagyon ritkán produkál tiszta, abszolút feketét vagy vakítóan tiszta fehéret. Attól függően, hogyan fejlesztik és szkennelik, a filmfotó legmélyebb sötét részei általában mély, tejes szürkések. A legvilágosabb fehérek gyakran enyhén tompítottak vagy krémszínűek. A digitális géped viszont boldogan ad ki tiszta feketét és tiszta fehéret.

Ennek javításához klasszikus elhalványuló görbét kell építened. Nyisd meg a tónusgörbét, és ragadd meg a pontot, ami a bal alsó sarokban van – ez szabályozza a legsötétebb feketéket. Húzd egy kicsit egyenesen felfelé a bal oldalon. Azonnal észreveszed, hogy a kép legmélyebb árnyékai kimosódnak és mattá válnak. Ezt hívják fekete összenyomásnak vagy elhalványításnak, és azonnal vintage fotográfiára utal. Ezután ragadd meg a jobb felső pontot – a fehéreket – és húzd egy kicsit lefelé. Ez a kemény fehéreket lágyabb, krémesebb tónusba hozza.

Végül adj hozzá három pontot a görbe közepén, és alakíts ki egy enyhe S-alakot. Húzd le kissé az árnyék részt, és nyomd fel kissé a csúcsfény részt. Ez visszaadja a középtónusú kontrasztot, amit az extrém tónusok elhalványításával elveszítettél.

Színkorrekció: Portra, Superia és Gold utánzása

Miután beállítottad a tónusokat, ideje a színekkel foglalkozni. A filmes filmek híresek egyedi színeltolódásaikról. Nem a tökéletes fehéregyensúlyra törekszel, hanem egy adott hangulatra. A Színkeverő vagy HSL panel lesz a legjobb barátod.

• A Kodak Portra 400 megjelenéséhez: A Portra híres a meleg, enyhén aranyos tónusairól és hihetetlen bőrtónusairól. Toldd az általános fehéregyensúlyt a melegebb irányba. A HSL panelen toljad a zöldeket enyhén a sárga felé, hogy a növényzet klasszikusan tompított legyen, és finoman csökkentsd a kékek telítettségét.
• A Fujifilm Superia hatásához: A Fuji fogyasztói filmek kissé hűvösebb, durvább érzetűek ikonikus zöldekkel és ütős pirosakkal. Toldd a zöldeket hűvösebb cián felé, enyhén növeld a magenta árnyalatot, és hagyd a pirosakat erősen telítettnek.
• A Kodak Gold hangulathoz: A Kodak Gold nosztalgikus napsütés egy dobozban. Erős sárgákat és narancsokat akarsz a csúcsfényekben. Emeld meg a meleg színek fényességét, hogy világosak és légiesek legyenek, és melegítsd fel jelentősen a középtónusokat.

Szemcsézettség: Általában kevesebb több

Hihetetlenül csábító lejjebb görgetni az effekt panelen és feltekerni a szemcsézettség csúszkát százra. Ne tedd. A digitális szemcsézettség gyakran digitális zajnak tűnik, ha nem vagy óvatos. Az igazi filmes szemcsézettség organikus; az ezüst-halogenid kristályok csomói méretben változnak, és a középtónusokban hangsúlyosabbak, mint a tiszta csúcsfényekben vagy a legmélyebb árnyékokban.

Amikor szemcsézettséget adsz egy RAW fájlhoz, tartsd mérsékelten, de növeld kissé a durvaságot és a méretet. A textúrának úgy kell éreznie magát, mintha a kép része lenne, nem csak egy homályos réteg a tetején. Ha a szerkesztő szoftvered lehetővé teszi, hogy célozd, hol alkalmazod a szemcsézettséget, próbáld meg kissé korlátozni a kép legvilágosabb részein.

A fizikai elem hozzáadása

A szoftver csak bizonyos határig visz el. Ahogy korábban említettem, a digitális gépek vintage kiegészítőkkel való keverése a végső hibrid megoldás. Az, ahogy a fény fizikailag bejut a gépbe, mindent megváltoztat a RAW fájl kiindulópontjában.

Ha teljesen komolyan gondolod, hogy megkapd azt a nosztalgikus ragyogást közvetlenül a gépből, hogy megkönnyítsd a szerkesztést, tényleg érdemes megfontolni, hogy lecseréled a modern klinikai objektívedet valami régebbire, vagy egy kis módosítást végzel a felszereléseden. Egy vintage manuális fókuszú objektív beszerzése és adaptálása a tükör nélküli gépedhez azonnal lágyítja a kontrasztot és megadja azokat a gyönyörű, organikus lencsebecsillanásokat. Alternatívaként egy vintage üveg szűrő, például egy finom diffúziós vagy melegítő szűrő ráhelyezése a jelenlegi digitális objektívedre tökéletesen utánozhatja a halációt, lágyítva a kemény digitális csúcsfényeket, még mielőtt azok elérnék a szenzort.

A digitális képek filmes hatásúvá szerkesztése nem arról szól, hogy tökéletesen becsapd az embereket. Arról szól, hogy megörökíts egy érzést. A fotózásnak szórakoztatónak, hangulatkeltőnek és személyesnek kell lennie. Vedd ezeket az alapvető technikai trükköket, alakítsd őket a saját esztétikádhoz, és ne aggódj a pixelpontos élesség miatt. Vidd ki a géped, keress jó fényt, és élvezd a folyamatot.