Legyünk teljesen őszinték magunkhoz egy pillanatra: valódi mozifilm felvétele nevetségesen drága. Bár nagyon szeretném betölteni egy 16mm-es kamerát, és felvenni a mindennapi életemet, a bankszámlám egyszerűen nem engedi meg. Szóval, mint a legtöbben, én is digitális videót készítek egy modern tükör nélküli kamerával. De bármennyire is lenyűgöző a 4K 10-bites anyag, általában túl tökéletesnek tűnik. Klinikai, olyan éles, hogy szinte szúrja a szemet, és hiányzik belőle az a természetes lélek, ami miatt először beleszerettünk a fotózásba.

A megoldás nem az, hogy ráerőltetünk egy nehéz „vintage” LUT-ot vagy előbeállítást az idővonalra, és kész is vagyunk. Ha egy olcsó szűrőt teszel az ultraéles, 60 képkocka/másodperces anyagra, az soha nem fog úgy kinézni, mint egy hetvenes évekbeli film – csak egy iPhone videó lesz rossz Instagram szűrővel. A digitális videó valódi filmérzetének elérése, legyen az Kodak Portra 400, Cinestill 800T vagy akár a klasszikus Tri-X fekete-fehér, egy folyamat. Egy kis erőfeszítést igényel a kamerában és egy speciális megközelítést az utómunkában.

Először szüntesd meg a digitális élességet

Mielőtt megnyitnád a DaVinci Resolve-ot vagy a Premiere-t, gondolj az üvegedre. A modern objektíveket hibátlannak tervezték. Intenzív mikro-kontrasztjuk van, semmilyen torzításuk vagy kromatikus aberrációjuk nincs. A film viszont tökéletlen.

A legegyszerűbb módja annak, hogy a videód félig-meddig analóg érzetű legyen, ha elhagyod a modern autofókuszos objektíveket, és vintage manuális fókuszú üveget adaptálsz a kamerádra. Egy régi 50mm-es objektív a hetvenes évekből teljesen más karakterrel bír. A bevonatok gyönyörűen szórják a fényt, amikor a nap rájuk süt, a kép szélei lehet, hogy csak egy kicsit lágyabbak, és a kontraszt természetesen alacsonyabb. Azonnal leveszi a „digitális élét” a felvételnek. Gyakorlatilag egy kis karaktert süt bele a képbe, még mielőtt az eléri az érzékelőt.

Ha muszáj modern objektívet használnod, tegyél az elejére diffúziós szűrőt. Egy 1/4 erősségű Black Pro-Mist vagy CineBloom szűrő enyhén szétteríti a csúcsfényeket, és lágyítja a nagyon magas frekvenciájú részleteket. Ez utánozza azt, ami akkor történik, amikor a fény áthalad egy celluloid lemezen.

Fotózz a megjelenésért (a beállítások számítanak)

A filmnek szabályai vannak, és ha megszeged őket, az illúzió azonnal összeomlik. A „hamis film” legnagyobb árulkodó jele a mozgás.

Valódi filmes kamerák 24 képkocka/másodperccel dolgoznak. A zár lényegében egy forgó félkör, ami azt jelenti, hogy a zársebesség általában kétszerese a képkockasebességnek (ezt hívják 180 fokos zárszabálynak). Ha azt szeretnéd, hogy a modern videód filmként nézzen ki, állítsd a kamerádat 24p-re, és a zársebességet kifejezetten 1/48 vagy 1/50 másodpercre. Ez adja meg azt a mozgáselmosódást, amit az agyunk a mozihoz társít.

Emellett fotózz a lehető leglaposabb profillal, amit a kamerád kínál. Ha van Log profilod, használd azt. A film hatalmas dinamikatartományt rögzít, és minden adatot meg kell szerezned, hogy később az utómunka során simán lehessen kezelni a csúcsfények átmenetét.

A filmes kontrasztgörbe kialakítása

Amikor leülsz szerkeszteni, kezdd a kontraszttal. A digitális szenzorok lineárisan viselkednek, vagyis a sötéttől a világosig tartó átmenet egyenes vonal. A film viszont teljesen másképp működik. Van egy úgynevezett „S-görbéje”.

A színkorrekciós szoftveredben hozz létre egy enyhe S-alakot a fényerőgörbén. De itt jön a trükk: a film hihetetlen mennyiségű részletet tart meg a világos területeken (csúcsfények), de elveszti a részleteket az árnyékokban. Ennek megfelelően a csúcsfényeknek simán kell átmenniük a görbe tetején. Soha ne engedd, hogy a világos égbolt tiszta, kemény fehérbe klippeljen. Lapítsd el a görbe tetejét, hogy a kép legvilágosabb részei enyhén lágyak maradjanak.

Az árnyékoknál fordítva járj el. Vidd le a sötét részeket, hogy gazdagok és mélyek legyenek, majd emeld meg kissé a görbe legalacsonyabb pontját. Ez adja azt a kissé fakó, „összenyomott, de megemelt” árnyékhatást, amit a régi középformátumú filmek szkennelésein látsz.

Specifikus filmek színeinek eltalálása

Itt kezd igazán szórakoztatóvá válni a dolog. Minden filmes anyagnak megvan a maga jellegzetes színárnyalata. Használd a színkerekeket és az HSL (árnyalat, telítettség, fényerő) csúszkákat, hogy pontosan azt a filmet utánozd, amit a legjobban szeretsz.

• Kodak Portra utánzása: A Portra híres a melegségéről és a hihetetlen bőrtónusairól. Ha Portra irányba szeretnél színezni, a középtónusokat enyhén melegítsd (narancs/sárga felé), és a zöldeket húzd melegebb, inkább sárgás árnyalatba. A Portra zöldek nem neonok – organikusak és majdnem olívazöldek. A pirosak és sárgák telítettségét tartsd gazdagnak, de a kékekét csökkentsd.
• Fujifilm Superia utánzása: A Fuji anyagok híresen hűvösebb, inkább bíboros árnyalatúak. Ha Fuji hangulatot szeretnél, adj egy kis zöld/cian árnyalatot az árnyékokhoz, és finoman vigyél be bíboros tónust a csúcsfényekbe. A zöldeket tedd élénkebbé és mélyebbé, a pirosakat pedig engedd, hogy inkább rubin vagy cseresznyeszín felé hajoljanak.
• Cinestill 800T utánzása: Először hűtsd le az egész képet, mivel ez egy tungsten kiegyensúlyozott anyag, éjszakai jelenetekhez. Az árnyékoknak észrevehető türkizes árnyalatúnak kell lenniük, míg a csúcsfények maradjanak melegek. És ott van a haláció...

A haláció és a bloom varázsa

Ha filmes hatású anyagot vagy bármit szeretnél, aminek nincs anti-halációs hátlapja (mint a Cinestill), szükséged lesz vörös halációra. A haláció az a jelenség, amikor a fényes fény – különösen a neonreklámok vagy utcai lámpák – vörösen ragyog a szélein.

Miért történik ez? Egy valódi filmes kamerában az erős fény áthatol az emulzió rétegein, visszaverődik a kamera hátulján lévő fém nyomólapról, és hátulról éri el a film vörösérzékeny rétegét. Ezt utánozhatod DaVinci Resolve-ban a beépített Halation effektussal, vagy úgy, hogy duplikálod a felvételt, elmosod a csúcsfényeket, vörös árnyalatot adsz hozzá, és a keverési módot Screen-re állítod. Ez kiemeli a gyakorlati fényeket, és hatalmas textúrát ad az éjszakai jeleneteknek.

Csak valódi szemcsét, kérlek

Végül beszélnünk kell a szemcséről. Kérlek, ne használd a szerkesztőprogramokban található általános digitális zajt. A digitális zaj négyzet alakú pixelek tánca, teljesen egyenletes, és tönkreteszi a képminőséget.

A filmes szemcse teljesen más. Fizikai ezüst-halogenid kristályok összetömörülve. Méretük a terület fényességétől függ – az árnyékok durvábbak, míg a csúcsfények simábbak. Ehhez tölts le valódi 16mm vagy 35mm szemcse szkennelt anyagokat. Számos ingyenes csomag érhető el online, ahol emberek valódi szürke kártyát filmeztek celluloidon. Helyezd az eredeti szemcsés videófájlt a felvétel fölé, állítsd a keverési módot Overlay vagy Soft Light-ra, és állítsd be az átlátszóságot. Mivel ez egy valódi, lélegző film szkennelése, a digitális videód azonnal élővé válik.

A hardver sokat számít

A meggyőző filmes megjelenés nagyban múlik azon az alapokon, amit a felvétel során építesz fel. Ha natívan szeretnéd levenni a digitális élét, hagyd el a modern steril üveget, és válassz valami klasszikust. Régi hetvenes és nyolcvanas évekbeli objektívek adaptálása a tükör nélküli kamerádra természetes halációt, gyönyörű flare-eket és lágyabb kontrasztot ad, anélkül, hogy órákat kellene töltened az utómunkával. Ha fejleszteni szeretnéd a felszerelésed, nézelődj klasszikus manuális fókuszú objektívek között, hogy találj gyönyörű vintage üveget, ami illik az adapteredhez, vagy nézz meg néhány vintage fizikai szűrőt, hogy a csúcsfényeket közvetlenül az érzékelő előtt lágyítsd. A megjelenés gyakorlati kialakítása a móka fele.

A digitális videó filmes érzetűvé színezése gyakorlást, próbálkozást és hibázást igényel. De ha elkezded úgy kezelni a digitális klipeket, mint egy celluloid szalagot – véded a csúcsfényeket, lágyítod a mikro-kontrasztot, és hagyod, hogy a színek természetesen üljenek – olyan felvételeket kapsz, amelyek tényleg emléknek érződnek.