Ha elég sokat időzöl a filmes fotózás körében, sokat fogsz hallani a film "tolásáról". Az emberek imádnak beszélni arról, hogy a Kodak Tri-X-et 1600-as érzékenységgel használják a durva utcai fotózáshoz, vagy hogy a Portra 800-at 3200-ra tolják fel egy indie koncert sötét pincéjében. A tolás vagány. Növeli a szemcsézettséget, fokozza a kontrasztot, és mindent drámaivá tesz.

De mi van, ha pont az ellenkezőjét szeretnéd? Ha egy hatalmas, nyílt völgyben állsz, a nap magasan jár, és azt szeretnéd, hogy a végső képed álomszerű, kifakult, pasztell tónusú legyen? A zöldek krémesek legyenek, az árnyékok tele részletekkel, a világos felhők pedig puhák, ne pedig kifakult, tiszta fehér foltok.

Itt jön képbe a film "húzása". Ez a tolás csendesebb, kissé félreértett testvére, és a legjobb trükk a finom művészeti tájfotósok számára. Ma pontosan elmagyarázom, mi is az a húzás, miért teszi hihetetlenné a tájképeidet, és hogyan csináld meg a terepen.

Mit Jelent Valójában a Film "Húzása"?

Ahhoz, hogy megértsük a húzást, először meg kell egyeznünk abban, hogyan működik a standard filmfeldolgozás. Minden filmtekercsnek van egy "dobozsebessége" – az ISO, ami a kartonon van feltüntetve. Ha ISO 400-as filmet használsz, a kamerádnak ezt mondod, és a labor a szokásos idő alatt dolgozza fel. Egyszerű.

A film húzása egy szándékos, kétszakaszos eltérés ettől a szabványtól. A technikai zsargont félretéve, ez annyit jelent, hogy szándékosan túlexponálod a filmet a kamerában, majd alulfejleszted a laborban.

Tegyük fel, hogy betöltesz egy tekercs Kodak Portra 400-at a kamerádba. Ha egy fényértékkel szeretnéd húzni (gyakran Pull -1-ként írják), akkor a kamera belső ISO tárcsáját 200-ra állítod. Ez megtéveszti a kamera fénymérőjét, hogy a film kevésbé érzékeny a fényre, mint amilyen valójában. Ennek eredményeként a kamera kétszer annyi fényt enged be, egy fényértékkel túlexponálva a tekercset.

Ha itt megállnál, és normálisan fejlesztenéd a filmet, egyszerűen túlexponált filmed lenne. Ez valójában egészen szép lenne – a színes negatív film szereti a fényt. De az igazi "húzás" varázsa a fejlesztés során történik. Leadod a filmet a laborban (vagy otthon kevered a vegyszereket), és azt mondod, hogy 200 ISO-s filmként dolgozzák fel, nem 400-ként. Mivel a film rövidebb ideig van a fejlesztőben, kompenzálja a beengedett extra fényt.

Miért Titkos Fegyver a Kisebb Kontraszt?

Talán azon tűnődsz, miért vállalná valaki ezt a fáradságot. Ha túlexponálsz, majd alulfejlesztesz, nem semlegesítik egymást? Nem egészen. Az összexpozíciót kiegyensúlyozzák, de az igazi változás a kontrasztban történik.

Tájképek fotózásakor a kontraszt gyakran a legnagyobb ellenséged. Képzelj el egy hegyi tájat délután közepén. Az ég hihetetlenül világos, de az előtérben álló sűrű fenyők mély, sötét árnyékokat vetnek. A filmnek van egy tisztességes dinamikatartománya, de ha az árnyékokra exponálsz, hogy a kéreg részletei látszódjanak, az ég teljesen fehér lesz. Ha az éghez igazítod az expozíciót, hogy a felhők megmaradjanak, a fák egy hatalmas fekete folttá válnak.

Ezért szupererő a húzás pontosan erre a helyzetre.

Amikor túlexponálod a képet (az ISO alacsonyabbra állításával), értékes fényt juttatsz az árnyékos területekre, minden részletet kihozva a fákból és kövekből. Majd amikor szándékosan alulfejleszted a filmet, erősen korlátozod, hogy a világos részek milyen sűrűek lehetnek a negatívon. A fejlesztési időt lerövidíted, mielőtt az ég világossága kinyomtathatatlan, beolvasásra alkalmatlan folttá válna.

Az eredmény egy lapított, összenyomott dinamikatartomány. Az árnyékok világosabbak és tele vannak információval. A világos részek puhák, visszafogottak, és megőrzik finom textúrájukat. Az összkontraszt jelentősen csökken, és a színek telítettsége általában enyhül. A korábban erős, kemény tájkép hirtelen hangulatos, pasztell finom művészeti nyomatnak tűnik.

Hogyan Húzd a Filmed a Terepen

Valójában a film húzása nagyon egyszerű, ha ismered a lépéseket. Így szoktam csinálni, amikor kint fotózom.

• Első lépés: Mérd az árnyékokat. Ha a táj sötétebb részeiben akarok a legtöbb információt, nem hagyatkozhatok egy általános mátrix fénymérőre, ami beleszámolja a vakítóan világos eget is. Szeretem az árnyékos fű vagy fák területéről venni az értéket.
• Második lépés: Állítsd be az ISO-t. Tegyük fel, hogy Ilford HP5-öt használok, ami normálisan ISO 400. Két fényértékkel szeretném húzni a nagyon alacsony kontrasztért. A fénymérőmet (vagy a kamera ISO tárcsáját) 100-ra állítom.
• Harmadik lépés: Fotózd le az egész tekercset ezen az érzékenységen. Nem lehet a filmtekercs felét húzni. A fejlesztési idő az egész tekercsre egyszerre vonatkozik. Ha elkötelezed magad a húzás mellett, az összes 36 képkockát ezen az alacsonyabb ISO értéken kell exponálnod.
• Negyedik lépés: Jelöld meg a dobozt. Amint kiveszed a tekercset a kamerából, fogj egy filctollat, és írd rá, hogy "PULL to 100" vagy "Pull -2". Ne bízz a memóriádban. El fogod felejteni mire odaérsz a laborba.

A Legjobb Filmek a Húzáshoz

Nem minden film reagál egyformán a húzásra. Például a színes pozitív (diapozitív) filmek híresen kényesek. Mivel a diák dinamikatartománya amúgy is nagyon szűk, a húzás gyakran sáros, furcsa színeltolódásokhoz vezet. Maradj a negatív filmeknél.

Fekete-fehér tájakhoz az Ilford HP5 Plus és a Kodak Tri-X 400 kiváló választás. Ha az HP5-öt két fényértékkel húzod ISO 100-ra, a szemcseszerkezet szinte eltűnik, és egy vajpuha, végtelen szürke árnyalatokkal teli képet kapsz.

Színes tájakhoz a Kodak Portra 400 vitathatatlan király. Ha 200-ra vagy akár 100-ra húzod, a Portra már amúgy is lágy színei gyönyörűen tompulnak. A zöldek finom zsálya árnyalatokká válnak, az ég kékje álmos, ködös minőséget kap, ami azt sugallja: "finom művészeti fotózás". A Kodak Gold 200 100-ra húzva szintén egy szórakoztató, költséghatékony kísérlet, ami váratlanul puha és meleg eredményeket ad.

Felszerelés Ellenőrzése Tájfotózáshoz

Ha komolyan veszed a világos és árnyékos zónák kontrollját, a pontos fénymérés elengedhetetlen. A húzott film expozíciójának becslése a Sunny 16 szabály alapján kockázatos, és egy régi, beépített fénymérő a vintage kamerában túl könnyen megtéveszthető a világos ég miatt.

Erősen ajánlom, hogy szerezz be egy dedikált külső fénymérőt, ha még nincs. Ez lehetővé teszi, hogy pontosan mérd a táj árnyékos részeit, biztosítva, hogy a film megkapja a húzás előtti extra fény pontos mennyiségét. Itt böngészhetsz megbízható opciók között: nézd meg a vintage külső fénymérőket.

Emellett a tájfotózás gyakran megköveteli, hogy f/8 vagy f/11-re zárd le a blendét a saroktól sarokig tartó élességért. Egy masszív vintage manuális objektív lesz a legjobb barátod odakint. Ha bővíteni szeretnéd a felszerelésed, hogy széles, hullámzó mezőket vagy szűk hegycsúcsokat kapj, érdemes beszerezni egy szépen megmunkált üvegtömböt, ami illik a szettedhez. Mindig kereshetsz minőségi manuális fókuszú objektíveket, hogy megtaláld a kreatív elképzelésedhez legmegfelelőbb gyújtótávolságot.

A film húzása elsőre talán technikainak tűnik, de az eredmények megérik a fejben végzett számolást. Arra késztet, hogy lassíts, nézd meg a jeleneted kontrasztját, és tudatos döntést hozz a hangulatról, amit meg akarsz örökíteni. Fogj egy 400-as filmtekercset, állítsd 200-ra, keress egy szép, csendes tájat, és nézd meg, mennyi puhaságot tudsz kihúzni a fényből.