Amikor először kezdtem komolyan foglalkozni portrék filmre való fotózásával, gyakorlatilag ragaszkodtam a 50mm-es objektívemhez. Ez a klasszikus kiindulópont nem véletlenül az. De néhány hónap után, amikor kénytelen voltam a kamerát kényelmetlenül közel tartani az emberek arcához, hogy fejképeket készítsek, rájöttem, hogy hosszabb gyújtótávolságra van szükségem. Azt a gyönyörű, krémes háttérelmosást és egy előnyösebb perspektívát akartam. Ekkor jutsz el elkerülhetetlenül a nagy teleobjektív választáshoz: egy 85mm-es vagy egy 135mm-es objektívbe fektess be?

Mindkét gyújtótávolság legendás a portréfotózás világában. Kérdezz meg tíz különböző fotóst, melyik a jobb, és tíz különböző, kissé heves választ kapsz. Mindkettővel sokat fotóztam vintage változatokkal, és elmondhatom, hogy egyik sem jobb objektíven, de teljesen más hangulatot, kihívásokat és árkategóriát kínálnak. Nézzük meg a különbségeket, hogy eldönthesd, melyik érdemel helyet a fényképezőgéped táskájában.

Az 85mm: a Kapcsolat Királya

Az 85mm vitathatatlanul a leginkább kiegyensúlyozott portréobjektív, amit valaha terveztek. Amikor felteszel egy 85mm-est a gépedre, az első, amit észreveszel, a munkatávolság. Pont megfelelő. Néhány lépést hátralépsz a modelledtől, hogy gyönyörű féltest képet komponálj, de még mindig elég közel vagy ahhoz, hogy normálisan beszélgetni tudjatok. Nem kell kiabálnod az utasításokat, és megőrzöd az igazi, emberi kapcsolatot a fotózott személlyel.

Látványosan az 85mm remekül izolálja a témát anélkül, hogy teljesen eltüntetné a környezetet. Ha szélesebb rekeszértékkel, például f/1.8 vagy f/2 mellett fotózol, a háttér lágy elmosódássá olvad, de még mindig teljesen érthető, hol vagy. Egy forgalmas városi utca még mindig városi utcaként jelenik meg, csak csodásan életlenül.

Rendkívül sokoldalú is. Valójában beltéren is használhatod az 85mm-est. Ha egy megfelelő méretű nappaliban, kávézóban vagy kis otthoni stúdióban fotózol, fizikailag el tudsz lépni annyit, hogy megkapd a képet. Próbáld ezt meg egy hosszabb gyújtótávolsággal, és hamarosan a falhoz leszorítva találod magad, rájőve, hogy csak a modell orrát tudod lefotózni.

A 135mm: a Háttér Olvasztó

Ha az 85mm beszélgetős, a 135mm drámai. Ez az objektív tiszta, tömény háttérolvasztó. Mivel hosszabb teleobjektív, játszhatsz egy jelenséggel, amit lencsekompressziónak hívnak. Lényegében a 135mm mintha sokkal közelebb húzná a hátteret a témához, miközben az arc vonásait hihetetlenül előnyösen lapítja.

135mm-essel egy kaotikus, zavaró hátteret, mint egy forgalmas park vagy egy rendetlen parkoló, sima, absztrakt színmosássá alakíthatsz. A téma és a háttér közötti elkülönülés intenzív. Ha azt a magas szintű divat- vagy filmes izolációs megjelenést szeretnéd, ezt a gyújtótávolságot választva garantáltan megkapod.

De van egy bökkenő: a munkatávolság. Ahhoz, hogy teljes test vagy akár féltest képet készíts 135mm-essel, elég messze kell állnod a modelltől. Eltűnik az a csendes intimitás. „Mozgasd le a bal vállad!” – kiabálod majd át az úttesten. Ez megnehezíti az irányítást, és beltéren szinte lehetetlen fotózni, hacsak nem egy repülőgép hangárban dolgozol.

Manuális fókuszálás teleobjektíveken

Ha vintage filmes géppel fotózol, vagy régi manuális fókuszú objektíveket használsz digitális rendszeredhez, a fókuszálásra nagyon oda kell figyelni. Minél hosszabb a gyújtótávolság és minél szélesebb a rekesz, annál vékonyabb lesz a fókuszsík.

Az 85mm manuális fókuszálása mindenképp nehezebb, mint egy 35mm vagy 50mm-é, de egy kis gyakorlattal és egy jó split-prizmás fókuszáló képernyővel teljesen kezelhető. Egy 135mm viszont abszolút precizitást követel. Ha egy vintage 135mm f/2.8-at teljesen nyitva használsz, a mélységélesség borotvaéles. Néha, ha a modell szemeire fókuszálsz, az orruk hegye és a fülüket már életlennek látod. Sok türelmet igényel, és egy kis előre vagy hátra dőlés akár nálad, akár a modellen elronthatja a képet.

A vintage piac valósága: elérhetőség és ár

Itt válik a vita nem csak művészetté, hanem költségvetési kérdéssé is. Ha a 70-es és 80-as évekbeli vintage üvegeket keresel olyan márkáktól, mint a Canon, Nikon, Pentax vagy Minolta, a két gyújtótávolság piaca teljesen eltérő.

Az 85mm-es objektív mindig is egy speciális portréobjektív volt. Kevesebbet gyártottak belőle, és mivel ma is nagyon népszerű, egy vintage 85mm f/1.8 vagy f/2 könnyen több száz dollárba kerülhet. Nagy kereslet van rájuk, és a jó példányok gyorsan elkelnek.

Ezzel szemben a 135mm volt évtizedeken át az alap „kit teleobjektív”. Szinte mindenki, aki annak idején vett egy SLR gépet, végül beszerezte a 135mm f/2.8 vagy f/3.5-öt. Mivel milliókat gyártottak, ma a világ tele van vintage 135mm-es objektívekkel. Gyakran találhatsz gyönyörűen megépített, hihetetlenül éles 135mm-eseket az 85mm árának töredékéért. Ha szűkös a költségvetésed és csodás portrékat szeretnél, a 135mm a legjobb költséghatékony megoldás.

Melyiket válaszd?

A választás attól függ, hogyan és hol fotózol.

• Válaszd az 85mm-est, ha: sokoldalú, mindennapi portréobjektívet szeretnél. Vegyesen fotózol beltéren és kültéren, szeretsz közel maradni a modellekhez, és szereted, ha a háttérben egy kis környezeti kontextus is megjelenik az elmosódásban.
• Válaszd a 135mm-est, ha: szinte kizárólag kültéren fotózol, imádod teljesen eltüntetni a zavaró háttereket, maximális arclapítást szeretnél, vagy pénzt akarsz spórolni azzal, hogy igazi vintage akciókat fogsz ki a piacon.

Személy szerint az 85mm-esem szinte állandóan a gépemen van életstílus portrékhoz, de amikor tiszta, filmes háttérelválasztást szeretnék kültéren, előveszem a 135mm-est.

Készen állsz, hogy fejleszd a portréfotózásodat? Rengeteg fantasztikus vintage üveget tesztelünk és restaurálunk. Nézd meg elérhető 85mm-es objektíveinket, hogy megtaláld a tökéletes, sokoldalú portré gyújtótávolságot. Vagy ha hihetetlen háttérelmosást szeretnél anélkül, hogy mélyen a zsebedbe nyúlnál, böngészd 135mm-es objektív kínálatunkat, és találd meg a tökéletes vintage párt a kamerarendszeredhez.